Egy brit férfi megölte feleségét, mert a nő azzal cukkolta, hogy csak "egy szomorú öregember, akinek már nem is áll fel".

Derek Symmons a bíróságon azt mondta: éppen egy házassági tanácsadásról mentek haza, amikor a felesége elkezdett szexuális problémáján viccelődni. Állítólag önvédelem volt, mert az asszony ugrott neki, ő pedig elkezdte szorítani a felesége nyakát, amíg az el nem engedte...
Amikor ezt a hírt olvastam először arra gondoltam, vajon csak egy rossz elszóláson múlik az ember élete? Vagy ennyi is elég, hogy egy több éves házasság örökre véget érjen?

Aztán meg annak is örültem, hogy ezek szerint én még időben szabadultam...

Általában akkor tesszük fel magunknak a nagy kérdést, hogy "Minek is házasodtunk össze?", amikor már problémák sora merül fel, vagy megoldatlan ellentétekké válnak a kezdetben még apró hiányosságok.

No de miért is húzzuk olyan lelkesen egymás ujjára a gyűrűt?

Ennek több oka is van, s ebből több az egészségtelen, mint az egészséges indíték.

Az egészséges, megfontolt okok:

- A társaság miatt, hogy ő legyen a legjobb barátod, akivel szinte mindent meg tudsz beszélni. Órákig szívesen vagy vele és jól érzed magad mellette. Igyekszel vele annyi időt tölteni, amennyit csak tudsz.

- A biztonságos és kielégítő szexuális élet miatt. Ha hűséges vagy(vagytok) a nemi betegségek problémája fel sem merülhet. És bár időbe telik, amíg kialakulnak az egymást kielégítő szexuális szokásaitok, de az örömszerzés technikája mindkettőtök számára a nemi megelégedettségig fejleszthető, akár 80-90 éves korig is.

- A családalapítás miatt. Szülővé válni annyi, mint új életet kezdeni. A gyermeknek is nagyszerű, ha békés családban nőhet fel, s szülők számára is ez az igazi felnőtté válás és beteljesedés folyamata.

- A sajátos életmód miatt.  Mindenki megtalálja azt az embert, aki hasonló társadalmi értékrenddel, gondolkodással bír, és életmódjában is tökéletes fele a másiknak.

Az egészségtelen indítékok:

- A függetlenségtől való félelem, amikor kikerülünk a nagybetűsbe, néha félünk egyedül megállni a lábunkon. Ilyenkor támaszt keresünk, s arra vágyunk, hogy a kiválasztottunk, a döntés felelősségét is átvállalja. Ám, ha valaki ki sem próbálta az önállóságot, előbb-utóbb sajnálni fogja, hogy korán kötött házasságot.

- A "terápia" miatt, amikor úgy érezzük, hogy meg kell mentenünk valakit, megsajnáljuk, és megmentőként hozzákötjük az életünket. Persze az ellenkező hatást érjük el ezzel, mert egy idő után az örökös nevelői szándékunk miatt, zárkózottabb, bizonytalanabb lesz partnerünk.

- Dacból, a szülők bosszantása miatt. Csak azért, hogy megmutassuk, képesek vagyunk elboldogulni irányításuk nélkül is, és hirtelen szánjuk rá magunkat afrigyre.

- A "Félek, hogy vénlány, vagy agglegény maradok" effektus miatt. Bárkihez hozzákötjük a sorsunkat, csak ne süssék ránk a bélyeget, hogy valami gond lehet velünk...

- A "Mert szerelmes vagyok" rögeszme miatt. Sokan úgy érzik, amikor egyik kapcsolatból a másikba ugranak, hogy ismét eljött az igazi, és rögtön el is kell venni. Nehezen tartják kordában érzéseiket, melyek kellőképpen el is vakítják őket.

- Menekülés a boldogtalan otthonból. Amikor nem vonzalomból kötünk házasságot, hanem mert egy másik személy elnyomása elől menekülünk. Így azonban minden félelmet, haragot, elkeseredést és lelkiismeret-furdalást, és kisebbrendűségi érzést magunkkal viszünk az új kapcsolatba. Képtelenség azt gondolni, hogy így tiszta lappal indulhatunk.

Mindezek után pedig még azt sem árt megvizsgálni, vajon összeillünk-e? Megérti-e a partnerem legbelsőbb vágyaimat és igényeimet? Képes-e és hajlandó-e, hogy mindezek tudatában boldoggá tegyen?

Ha ez utóbbi kérdésekre igen a válasz, akkor jöhet az ásó-kapa-nagyharang, és mindenféle világraszóló dínom - dánom.

Persze még így sem biztos, hogy a sírig tart...

Lutri ez, és mondom!