A Magyar Posta mától megszünteti a belföldi távirat és a Posta-Világfax szolgáltatását. A távirat iránti igény az elmúlt évtizedben jelentősen lecsökkent, számos európai ország már nem is kínál ilyen szolgáltatást.
Míg harminc évvel ezelőtt évente mintegy 8 millió táviratot küldtek egymásnak üzleti partnerek és magánszemélyek, az utóbbi időben már csak évente tízezer üzenet kelt útra ebben a formában.
Tavaly összesen 23 ezer táviratot adtak fel hazánkban, a Magyar Posta pedig ezt a szolgáltatását 2600 hivatalában kínálta.
Az egyszerű levéltávirat mellett népszerű volt még az úgynevezett dísztávirat is, amikor a feladó a rövid szöveges üzenet mellett képet, rajzot vagy fényképet is küldhetett a feladónak.
A távirat magyarországi kivezetése nem példa nélküli, számos európai országban, köztük Ausztriában, Csehországban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Szlovéniában is megszűnt.
A vasúttal együtt fejlődött
A hírközlés modern technikája a vasúti közlekedés forradalmának oldalvizén indult el, de még annál is gyorsabban fejlődött. Az első elektromos távíróvonalak az 1830-es években épültek ki Angliában és Amerikában, de a gyakorlati alkalmazás igazán csak Morse 1844-ben bemutatott találmányának köszönhetően kezdődött meg.
Magyarországon 1847 karácsonyának másnapján, Bécs és Pozsony között továbbították az első táviratot. 1850-ben már Pestet is távíróvonal kötötte össze a birodalom tényleges fővárosával, Béccsel.
Eleinte csak hivatalos táviratokat továbbítottak a távírdák, de hamarosan megnyitották őket a magánforgalom előtt is. A távirat azonban továbbra is elsősorban az üzleti világhoz és az államigazgatáshoz kötődött.
A privát szférában a távirat érkezése többnyire baljóslatú esemény volt: leginkább a rossz hírek, halálesetek, családi tragédiák hírhozójaként jelent meg.
A sajtó természetesen megjelenésétől intenzíven élt az új technikai eszközzel. A hírek áramlása korábban elképzelhetetlen sebességre gyorsult, s az olvasóközönségben hamar ki is alakult az igény, hogy távoli történésekről is azonnal tudomást szerezzen.
A kiegyezéskor a magyar kormány 8100 km hosszú vonalhálózatot vett át, 181 távirat-felvevő állomással. A következő évek fejlesztései arra irányultak, hogy a vármegyék székhelyét bekapcsolják a forgalomba, illetve bővítsék a nemzetközi összeköttetéseket.
A távírdákban főleg Morse-gépeket alkalmaztak. Az adókészülékek billentyűjén leadott jeleket (minden betűnek hosszú és rövid jelek kombinációja felel meg) a vevőkészülék láthatóvá tette a benne egyenletesen haladó papírszalagon pont és vonás alakjában. Sokkal nagyobb adatátvitelre volt képes az úgynevezett Hughes-gép, amely betűket nyomott a vevőkészülékbe helyezett papírra: ez lett a telexgép őse.
Magyarországon 1867 óta alkalmazták az óránként 3600 szó átvitelére képes szerkezetet a legnagyobb forgalmú vonalakon. 1914-ben csaknem 3000 távíróhivatalban, és 2400 vasútállomáson lehetett táviratot feladni.
