Egy 2004-es kutatás adatai alapján az emberek kb.1-2 százaéka aszexuális. Az aszexuális embereknek lehetnek testi vágyaik, de eltolják maguktól a testiséget. Tehát ők nem folytatnak tudatos önmegtartóztató életmódot (cölibátust) és nem is cselekvőképtelenek, azaz nem impotens és frigid nőkről van szó. A szakember szerint egész egyszerűen a szex számukra nem jelent közös örömet a szeretett személlyel, bár ők is ugyanúgy vágynak intimitásra, cirógatásra, simogatásra, testi közelségre, csak mindezt közösülés nélkül. Ugyanúgy vannak romantikus érzelmeik és szerelmesek is tudnak lenni. Tévhit, hogy mindenki szingli közöttük, vannak aszexuális párok, akik nagy egyetértésben, szeretkezések nélkül élnek együtt egymással. És persze sok aszexuális ember él szexuális kapcsolatban vagy házasságban annak érdekében, hogy társ legyen mellette, miközben legbelül egy porcikája sem kívánja a szerelmeskedést.
Az aszexualitás hátterében rengeteg dolog húzódhat meg, amikor nem a génekben, hanem az elmúlt évek történéseiben kereshetők az okok. A kis korban elszenvedett szexuális zaklatás, a korán elveszített családtag okozta sokkhatás, a nem megfelelő családi minta drasztikusan átstruktúrálhatja az átlagos nemi érdeklődést. De egyes fizikai problémák is hozzájárulhatnak a nemi vágy tökéletes elvesztéséhez. Például a koraszülöttségből kialakuló elégtelen hormonműködés, gyógyszerek miatt, vagy valamilyen betegségből adódó női (ösztrogén) és férfi (tesztoszteron) hormoncsökkenés is eredményezheti az erotika iránti lenullázódást. Sőt, a korábban jól működő házasságokban is felütheti a fejét a jelenség. Például olyan, a „házastársakon kívül álló okok” miatt, mint a szülésnél tapasztalható hormonváltozás, vagy a klimax idején beköszöntő vágycsökkenés.
Az aszexuálisok azt hangsúlyozzák, hogy ők normális emberek, és az aszexualitás ugyan "másság", de ők semmivel sem érnek kevesebbet. Mindössze hiányzik belőlük a szexuális motiváció. Erősen tiltakoznak az ellen, hogy a világban a szex mennyire hangsúlyosan van jelen, nyomasztja őket a túlerotizált világ. Az aszexualitás szempontjából egyébként a mostani tizen- és huszonévesek jóval veszélyeztetettebbek, mint elődeik. Sajnos sok szülő elhanyagolja a nemi felvilágosítást, keveset is beszélget otthon a gyerekeivel, így ha nem kapják meg a tinédzserek a válaszokat, akkor ideje korán megtalálják a pornót. A pornó pedig nem az érzelmekről szól, a valós életben folyamatos csalódások érhetik őket, ami könnyen vezethet kiégéshez, majd nemi érdektelenséghez. Talán valahol itt keresendő annak az oka is, hogy az utóbbi időben egyre emelkedik a szex nélkül élők száma.
Szakértők szerint e másság felismerése hasonló folyamat, mint a homoszexuálisoknál, ezért az, hogy terapeutához kell-e fordulni, mindig egyénfüggő. Ha állandóan szorongás gyötri, hogy nem képes a társadalmi normáknak megfelelni, ahol természetesen a szex is megtalálható az elvárások listáján, ha mindez bántja őt, akkor mindenképpen érdemes szakember segítségét igénybe venni.
Jelenleg folynak az aszexualitást érintő kutatások, s ha ezek igazolják e másságot, mint a szexuális beállítottság negyedik típusát, az aszexuálisok is megkezdhetik küzdelmüket a „társadalmi elfogadásért”. Egyesek ebben a folyamatban hasonló mozgalmat látnak, mint a huszadik század 70-es éveiben indított, a homoszexuálisok beállítottságának társadalmi elfogadásáról folytatott harcban. Az aszexuálisok a legfontosabb dolognak tartják, hogy érthetővé tegyék a társadalom, a heteroszexuális többség számára, hogy a szex iránti közömbösség nem elmebetegség és hogy valóban létezik. Mert hogy vannak, akik el sem hiszik a jelenséget, többen látens homoszexuálisoknak titulálnak valakit, ha felmerül a téma.
Nem is olyan régen, 2011-ben indult útjára az AVEN (Asexuality Visibility and Education Network), az aszexuálisok nemzetközi hálózata, amelynek mára már 35 ezer – köztük magyar - tagja van, jellemzően kései tinédzserkortól harmincas évekig. A mozgalom kultikus figurája, David Jay így látja a kérdést:
„A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van, akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyan dologra koncentráld, aminek irányába semmiféle indíttatást nem érzel.”
Ha eddig te is azok táborát gyarapítottad, akik húzódzkodnak a reggeli összebújástól, akkor itt az ideje, hogy átállítsd a belső órádat!
