De mit is takar pontosan a szingli forma?

Utasi Ágnes szociológus egyik vizsgálatában a fiatal szinglikre vonatkozó jellemzőket ellenőrizte: 668 harmincas éveiben járó nagyvárosi, budapesti és szegedi diplomás szinglit kérdezett meg. A felmérésből kiderült, hogy a szinglikre aggatott jelzők a szinglitársadalom kisebb hányadára igazak csupán. Legalábbis Magyarországon.

A szinglik nem önzők, a megkérdezettek 85 százaléka a tartós párkapcsolatot tartja ideális életformának, és csak 15 százalékuk maradna szívesen szingli. Az állandó kapcsolatra vágyók 20 százaléka a jelenben a házasságot képzelte el ideális párkapcsolati formaként. Abban tehát a hazai és külföldi szakemberek is megegyezhetnek, hogy a szingli valóban szereti megóvni függetlenségét, legalábbis egy ideig, a magyar szinglik kétharmada a távolabbi jövőjét házasságban és gyerekkel képzeli el.

A nagyvárosi diplomás harmincas szinglitársadalom kényszerszingli, volt már tartós kapcsolatuk, élettársuk vagy látogató együttélésük, de valamiért megszakadt. Mindössze tíz százalék volt azoknak az aránya, akiknek semmilyen párkapcsolata nem volt. Utasi felhívja a figyelmet arra, hogy nem minden egyedülálló szingli. A harmincas hajadonok a korosztályuk egyedül élőinek tíz százalékát teszik, szingliként pedig relatíve kevés nő él Magyarországon, arányuk a harmincas egyedülálló nők körében 4,3 százalék.

A magyar szinglik nem képeznek jelentős vásárlóerőt, hiszen a magyarországi keresetek kevésbé teszik lehetővé ezt.

Kőrössy Ágnes szociológus-újságíró szerint az igazi szingli származásától függetlenül nagyvárosban él, jellemzően 25-32 év közötti, diplomás, idegen nyelve(ke)t beszélő, a magyar átlagnál jobban szituált, értelmiségi és egyedül élő hajadon, aki egy-két párkapcsolat után most magányának és pénztárcája vastagságától függően a fogyasztói társadalom kínálta mintáknak is rabja.

A szinglik jó tanulók voltak, kislánykorukban ugyanis azt sújkolták beléjük, hogy a siker titka a tanulás. A szinglik a párkapcsolatot ugyanúgy megoldandó feladatnak látják, mint egy-egy iskolai vizsgát, az álláskeresést vagy a szakmai előrelépést, csakhogy ami a pályán sikerre vezeti őket, az nem alkalmazható a párkapcsolatban. És mert a herceg nem érkezik fehér lovon, bűntudatot éreznek, hogy egy másik nagy életfeladat, a párkapcsolat vagy a házasság elmarad.

A szinglik magasra tették a mércét. Ezek a lányok olyan férfiakat szeretnének, aki egyenrangú személyként kezelik, de valamilyen módon el is kápráztatják őket.Ez növeli annak a valószínűségét, hogy hajadonok maradnak.

A hajszolt életforma mellett kevesebb idő jut a kapcsolatokra, mert a társadalmi környezet jobban értékeli a gazdasági sikert és a presztízst, mint a harmonikus emberi kapcsolatokat. Ezért lazulnak a baráti, rokoni, munkatársi és szerelmi kötelékek, az emberek nem tudják megóvni, sokszor kialakítani sem a mély érzelmeken, bizalmon alapuló kapcsolatrendszerüket.

Az állandó társra, biztonságra vágyó egyén és a társadalmi környezet gyors változásából, a házasságok mára mindennapossá váló felbontásából eredő ellentét megviseli a fiatalok kapcsolatait. Nem véletlen, hogy az egyedülállók, ezzel együtt a szinglik száma elsősorban a nagyvárosokban emelkedik, ott, ahol kevésbé érezhető a konvenciók hatása, ahol a leggyorsabban változnak az emberi kapcsolatok.