Vagy túl sokat, vagy túl keveset eszik. Az előbbi azért káros, mert egész nap egy helyben ülvén a feles kalóriák nem tűnnek el nyomtalanul. A hűtő-kommandó a felsőoktatás harcosának egyik unaloműzője. Egy szelet szalámi, egy kis sajt, pár kocka csoki - és voila, már se olyan örömteli érzés kiszabadulni a könyvek közül a strandra. Ez ellen a legkönnyebben úgy lehet védekezni, ha a hizlaló kajáknak esélyt sem adunk a csábításra. Tankoljunk fel x kiló gyümölccsel, így rákényszeríthetjük magunkat, hogy ha nassolhatnékunk támad, ne párizsit, hanem narancsot majszoljunk.       

Az utóbbiról, azaz a túl kevés bevitt kalóriáról pedig a gyomrunknak van meg a véleménye: az üres hasba öntött több liter kávénak köszönhetően nemcsak az idegességtől émelyeg az ember. A tanulásba belemelegedve nem nehéz megfeledkezni az evésről, azonban se az agy, se a gyomor tűrőképessége nem határtalan. Próbáljuk meg az étkezése köré szervezni a napi menetrendünket. Ha az ebédünket nem egy sebtében bedobott, nyeszlett szendvics jelenti, hanem rendesen leülünk enni, az agyunk is meg fogja hálálni az odafigyelést. 

Apropó, kávé. A több hetes intenzív agytornára kötelezett diák hajlamos azt hinni, hogy a kávé tanul helyette. Két-három pohár után azonban a langyos, instant koncentráció-generátor már nem tölti be placebo funkcióját. Ez különösen akkor igaz, ha már késő van, és teljesen leszívott aggyal ülünk a könyv felett. Ilyenkor a kávé csak ront a helyzeten: jobban figyelni ugyan nem tudunk tőle, de legalább két órát hánykolódunk az ágyban, mire leragad a szemünk. Az este 10 után bedobott feketéket fogjuk fel időpocsékolásként: a másnapi ébredésünket odázza el. Az idő pedig ilyenkor, mint tudjuk, érdemjegy.

A dohányosok vizsgaidőszakban húznak bele igazán a ráketetésbe. A napi egy (vagy több!) doboz cigi horribilisen egészségtelen!!! Létezik azonban egy varázseszköz, amivel meggátolhatjuk, hogy automatikusan gyújtsunk rá egyik szálról a másikra. A neve: könyvtár. Ha szorít az idő, nem fogunk 10 percenként kisprintelni az épület elé, hogy rágyújtsunk, így minél nagyobb a fejbe gyömöszölendő anyag mennyisége, annál hatékonyabb egészségvédelmi szerepet tölt be a felsőoktatási intézmény.     

Ha az embert megkörnyékezi az idegbaj, semmi értelmi nincs továbbra is görcsösen szorongatni a csoporttárstól kapott jegyzetet. Ilyenkor azt kell tenni, ami a lelkiismeretes diák számára a legnehezebb: fel kell állni a könyv mellől, és akármennyire is küzd az idővel, pontosabban annak hiányával, el kell menni sétálni, futni, biciklizni, fára mászni, úszni, stb. stb. Ez nem időpazarlás, sőt! A pihenésnek inkább ezt a módját válasszuk, mint a kora délutáni sorozatokat!

Ezek nagyon egyszerű szabályok, de a több ezer oldal alá betemetett diák hajlamos még ezeket se betartani. Pedig itt nem, illetve nemcsak az egészség, hanem a valóban hatékony tanulás forog kockán!