Az érintés, a simogatás erejét már régen felismerték őseink. Megérintjük, megöleljük azt, akit szeretünk, így energia, életerő áramlik a másik testébe, amely megnyugtatja az elméjét is. Nemcsak egymást érintjük meg, hanem a tárgyakat is.

Érdekes az érintés szerepének a kialakulása a koccintásnál, amely egyes népeknél szertartásos cselekménnyé vált. Az érintés varázslatos erejével létrehozott lélekcsere gondolata lappang végeredményben a poharak összekoccintásának hátterében is. A tapintás személyes érzéseink közé tartozik.

Vannak népek, ahol tapintatlanság a tapintás, hiszen azt jelenti, hogy behatolunk a másik személyes terébe, aminek nem mindenki örül. Ismerni kell egymás kultúráját, hogy ne legyen sértő a viselkedés. Ami az egyik országban természetes, az nem biztos, hogy máshol is helyénvaló. A nyugati világban az ember bőrét és a ruháját nem érinti meg idegen. Franciaország egyes vidékein sértés, ha vita közben valaki hozzányúl a másikhoz. Egy nápolyi minden gond nélkül egy apáca fenekére is rácsap, ha ismeri őt. Míg az olaszok a legnagyobb természetességgel ölelgetik és vágják hátba egymást, addig a német tartózkodik a közvetlenségtől, neki szüksége van néhány lépés távolságra.

Az amerikaiak ki nem állhatják, ha hozzájuk érnek, vagy lökdösik őket, akkor sem, ha azok éppen a közeli hozzátartozójuk.

Az arabok másként értékelik az emberi testet. Szeretik a fizikai érintést. A barátaikat megsimogatják, ölelgetik, odabújnak hozzájuk. Kedves szokásuk, hogy egymás tenyerébe csapnak, ha nagyon vicceset mond a másik. Nem ismerik a magánzóna fogalmát, bátran megérintik a másikat, akár nyilvános helyen is. Ha tágas térségbe vannak, akkor is olyan közel állnak az emberhez, hogy érezni lehet a szagukat, a testhőmérsékletüket. Nem ritka, hogy férfiak is kézen fogva mennek az utcán.
A japánok sem bánják, ha nyüzsögnek körülöttük, őket nem zavarja a zsúfoltság és szeretnek szorosan egymás mellett aludni.

Az eltérő értékelések ellenére a masszírozásra mindegyik kultúrában igény van.
Hiszen az érintés gyógyító erejét megtalálhatjuk babonákban, a mesék világában és a Bibliában is.

A mai kor ember életvitelét ismerve, minden fajta masszázst gyógyító hatásúnak nevezhetjük, hiszen a gyengéd érintések, a masszás során használt olajok és az ellazulás nemcsak a fáradt testnek, a léleknek is enyhülést hoznak.
Ha a különböző masszázstípusokat kategorizáljuk, legjobb, ha felfogásbeli különbségeket keresünk. Így alapvetően itt is két irányzatot különíthetünk el: a keleti és a nyugati típusú masszázst. Mindegyikük hatása azon nyugszik, hogy az idegvégződéseket ingerli, s ennek következtében frissít, nyugtat, ellazít, fájdalmat csillapít, fokozza a szervek, szövetek teljesítményét.

A lelki megterhelések blokkolják a vitális energia áramlását, ami által megfeszül az izomzat. Ez behatárolja azt, hogy miként mozog, érzékel, gondolkodik, cselekszik valaki. Például a testellenes nevelés, az erőszak, de az elmagányosodás is fokozza az izmok feszülését. Masszázs által mindezek korrigálhatók, illetve megszüntethetők. Jó hatása a szervezetre és a lélekre szinte felmérhetetlen.

Tilos azonban masszírozni: lázas beteget, sebes vagy visszeres felületeket, közvetlenül evés után, alkohol hatása alatt lévőket, csonttörés felett, porckorongsérv környékét.

Körültekintéssel masszírozhatók az áldott állapotú nők / a has masszírozása tilos!/ és még nagyobb óvatossággal a csecsemők!

Mivel a masszázs nem teljesen veszélytelen, ezért szakképzett természetgyógyászhoz, gyógy-masszőrhöz kell fordulni, illetve jó ha szaktanfolyamon elsajátított tudását alkalmazza saját magán vagy ismerősein.

M. M.