Baj ez? Csöppet sem. Bajnak inkább azt gondolom, amiért erre szükség van.
Baj, hogy az ember nem meri, nem tudja vállalni saját szexualitását. A jelenség koránt sem új keletű. Mondhatni egyidős az emberi civilizációval. A szexualitás korlátozása ésszerűségi elveken nyugszik. Csányi Vilmos fejtegeti valahol, hogy a horda legerősebb hímjeinek biztosítékra volt szükségük, hogy amíg ők vadászni vannak, addig nőstényüket biztonságban tudhatják. Feltehetőleg ezen alapszik a -ne törj házasságot elve - ami aztán sajátos módon, ne paráználkodj- ként került a Bibliába. S lett félelmet, bűntudatot keltő parancsolat.
Hatásosságát mi sem mutatja jobban, mint, hogy még a XIX. század közepi Angliában (viktoriánus kor), a társasági illemszabályok szerint a székek, bútorok végtagjáról volt szabad említést tenni - láb helyett, mert az illetlen képzeteket kelt. Mindeközben London külvárosaiban tombolt a prostitúció. Miközben a gyártulajdonosok minden tekintetben alkalmazottjukként bánhattak a foglalkoztatott bérrabszolganőkkel.
A szexualitás története - tisztelet a kivételnek - az elfojtások története. S mint minden elfojtás, ez is megbosszulja magát.
Jung - szerint, aki Freud mellett a legtöbbet tette azért, hogy a pszichoanalízis segítségével ismét jogaiba helyezze, emberi méltóságra emelje a szexualitást, - a boszorkányüldözés, az inkvizíció (sőt a reformáció is) a korai kereszténység idején kialakult szexualitás-ellenes beállítódással magyarázható.
A középkorban a test, a testiség tabu volt. A nő imádatát Mária imádatával kellett felcserélni. A lelkiség ilyetén eltúlzása persze gyökeresen ellenkezett a test-lélek-szellem eredendő harmóniájával. S a kísértés a férfi számára állandósult.
Jung szerint ezért találták ki a boszorkányságot. Bűnbakra volt szükség, ha már valódi vágyainkat nem élhettük ki. A rituális kínzások, égetések, megkövezések szolgáltak a felgyülemlett agresszió és magunktól való félelem, bűntudat levezetésére.
Bizonyítékom nincs rá, de feltételezem, ha varázsütésre megszűnnének az erotikus tartalmú nyomtatott és vetített képek, filmek, szövegek és szolgáltatások, ugrásszerűen megnövekedne a világban az agresszió. (Erről szól a 68-as New Age mozgalom elhíresült jelszava: Szeretkezz, ne háborúzz) mert boszorkányok egy ideje hivatalosan nincsenek, de tabuk, tilalmak, félelmek továbbra is léteznek. Még ma is sokan úgy tudják, az önkielégítés káros az egészségre, az azonos neműek vonzódása perverzió, üldözendő, még ma is kevesen vállalják, ha szexuális problémával küzdenek.
Beszélni, olvasni és írni persze még mindig egyszerűbb a szexualitásról, mint megvalósítani.
Jung és Freud, a két bátor szellemóriás is küszködött magánéletében, hogy elveivel összhangban éljen. Sikertelenül. Talán ennek is köszönhető az a szellemi minőség és produkció, amit maguk mögött hagytak. Mert, hogy az elfojtott szexuális energia valahol, valahogy utat tör magának. Lehet ez betegség, depresszió, agresszió, s lehet művészet, tudományos felfedezés, és persze szeretet-felső fokon.
Az önmagát kereső ember számára kívánatosabb út nem is létezhet, mint, hogy a gyakorlatban szinkronba kerüljön saját szexuális beállítódásával, igényével. Rábízhatja magát vágyaira, amelyek Ariadné fonalaként vezetik el önmagához, rejtett, elnyomott, félelmet, betegséget okozó ismeretlen részeihez. Az önmagát kereső ember(iség) számára az interneten (is) elérhetővé tette, ámde félmegoldásokat kínáló szexipari dömping lehet menedék, de nem lenne szerencsés menedékházban leélni hátralévő életünket.
Rejtő Gábor
