Az ókori történetíró Hésziodosz szerint valamikor aranykor volt a Földön, az emberek boldogságban, békességben, idilli világban éltek. Aztán egyre silányabb nemzedékek születtek, egyre gyötrelmesebb lett az élet. Az aranykort ezüstkor, majd vaskor váltotta fel. A vaskor emberének nincs pihenése, nyugalma, örökös gondban-bajban telik az élete. A szülők és a gyermekek egymás ellenségei, durva erőszak és jogtalanság uralkodik. Egyszer majd azonban újra eljön az aranykor és újra boldogság, béke és igazság lesz a Földön.

A bűn eredetének kutakodása közben egészen a görögökig kell visszamennünk, hogy magyarázatot kapjunk. Zeusz nagyon mérges volt Prométheuszra, amiért ellopta a tüzet az istenektől az emberek számára. A főisten azért teremtette meg Pandórát, hogy megbüntesse az embereket. Ebben a korban még paradicsomi állapotban éltek az emberek, semmiféle baj nem gyötörte őket. A sok bajt Pandóra hozta az emberiségre, hiszen kíváncsiságának nem tudott parancsolni, s kinyitotta azt a szelencét, amiből az emberiségre szabadult az összes csapás, a betegség, a bánat, a szegénység, a bűn. Pandóra megijedt, s gyorsan visszacsukta a ládika tetejét, de már késő volt, egyedül a remény maradt meg benne.

A mitológiai magyarázat után következzen a bűn meghatározása. A bűn egy összetett, több jelentésű fogalom. Használjuk jogi, vallási, erkölcsi értelemben. Nehéz meghatározni, de mindenféle definiálása összefüggésben van azzal, hogy valami rossz, helytelen dolognak az elkövetése.

Az Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a bűn törvény, illetve erkölcsi szabály megsértése. Vallási értelemben az Isten iránti engedelmetlenség állapota, illetve valamely vallás-erkölcsi törvény megszegése. A bűn helytelen cselekedet, mulasztás, megrögzött rossz szokás vagy jellembeli fogyatékosság.

Az Újszövetség nyelvében, a görögben a bűn "hamartia". Ez eredetileg íjászati kifejezés volt, azt jelentette, hogy az íj nem a céltáblába jutott, hanem irányt tévesztett. Ebből következik a bűn jelentése: céltévesztés. Ebben az értelemben a bűn azt jelenti, hogy valaki téveszt, nem a helyes úton jár, nem a jó értékeket követi.

A felvilágosult gondolkodónál, Rousseau-nál jelenik meg először az a gondolat, hogy nincs eredendő bűn, vagyis a bűn nem etikai, nem morális kategória, hanem objektív, azaz közmegegyezésen alapuló jogi fogalom.

A pszichoanalízis ősatyja, Sigmund Freud szerint a bűn bűntudatot okoz, mely neurózist generál az emberben. Ettől meg kell szabadulni, hogy az ember igazán felszabadult lehessen.

Bizonyos nézetek szerint azért van annyi probléma a mai világban, mert mindannyian bűnösök vagyunk, nap, mint nap vétkezünk. Az emberiség bűnre van ítélve, hiszen az első emberpár, Ádám és Éva még a Paradicsomban elkövette az első, az eredendő bűnt, ettek a tiltott gyümölcsből, a tudás fájáról. Ezért veszítették el a halhatatlanságot, és az Édenkertet.

A sokféle magyarázaton, jelentésen túl persze az a kérdés, hogy hogyan lehet bűn nélkül élni, hogyan lehet boldogulni, boldognak lenni ebben a világban? Szerintem, ha a lelkiismeretünk vezet bennünket, és ha figyelünk arra, hogy ne okozzunk szándékosan kárt, veszteséget, akkor élhetünk bűn nélkül. Ha mégis bűnt követünk el, akkor pedig a megbánás és a jóvátétellel oldozhat fel.

A titok: élj úgy, hogy a lelkiismereted nyugodt legyen!

P.E.