Az indián ékszereket mindenki ismeri, ezek azok az ezüstből készült csodák, amiket legtöbbször türkizzel díszítenek. Általában nyomott mintákkal kaphatók, de egyben mindegyik megegyezik, különleges, mégis exkluzív meglepetés.
Bár az indián ékszerek igazán a 20. században lettek divatosak, már az 1850-es évek közepén elkezdték tökéletesíteni az ezüstkészítést. A navajók, elhagyva a nomád életmódot, felismerték, úgy tudnak a legjobban fennmaradni, ha tanulnak egymástól.
Mivel hosszú ideje készítettek és használtak már fémből készült tárgyakat, lószerszámokat, nem volt nehéz kitalálniuk, hogyan formálhatnak gombokat, karkötőket, érméket sárga- és vörösrézből. Mikor ezeket a technikákat tökéletesítették, ezüsttel is dolgozni kezdtek.
A mexikói pezót nagyon szerették, mert magasabb volt az ezüsttartalma, mint az amerikainak. A kereskedőn nagy hasznot húztak az új eszközök és ezüst puskagolyók eladásából.
Az ezüst és türkiz ékszereket a cserekereskedelemben is használták. Letétben ott lehetett hagyni a kereskedőnél, és ha a tulajdonos fél éven belül nem jelentkezett, eladták. Az 1880 és 1900 között készült daraboknak ma is akkora értéke van, hogy gyűjtők keresik őket.
Az ékszerek megművelése természetesen egyre jobban fejlődött, egyre szebb, megmunkáltabb darabokat tudtak előállítani. A turisták mér akkoriban is nagyon kedvelték ezeket a csecsebecséket, jóllehet, mai szemmel nézve némileg durvának tűnhetnek.
A Harvey Company aztán géppel kezdte gyártani őket, már nem csak az indiánok vettek részt az előállításban. Ezek az ékszerek egyformábbak, pontosan megmunkáltak voltak, nagyon finom kreációk. Általában kis darabokat készítettek, azokat lehetett olcsóbban eladni. Türkizzel, nyomott mintával díszítették.
Az eredeti ékszerek természetesen sokkal díszesebbek voltak, de a turisták és az ár kedvéért leegyszerűsítették őket. Az ezüst megmunkálása tovább változott, az eszközök és a technika egyre fejlődött. Régen például nem fényesítették ki őket ennyire, hiszen nem voltak elektromos polírozó eszközeik.
Ma az ezüstön jelezni kell, hogy valóban az, ezért ha ilyen ékszert vásárolunk, alaposan nézzük meg. Ez érvényes az indián ékszerekre is, amin ezt nem találjuk, azt inkább hagyjuk ott. Aki indián ékszereket gyűjt, az figyel a türkiz minőségére, az ékszer súlyára, de a laikusoknak ezek nem igazán mondanak semmit.
Ha egy ilyen darab mellett döntünk, akár magunknak, akár ajándéknak, azt tartsuk szem előtt, hogy szép legyen. Ezek az ékszerek mindenkinek ajánlhatóak, hiszen szinte bármilyen ruhához felvehetők.
DPA
