A pszichodráma valóban a lélek drámája (színjátéka), olyan lehetőség az élet-játékokra, amely fejleszt és gyógyít is. Azoknak ajánlott, akik személyes élethelyzetükön szeretnének változtatni: kapcsolataikon, kommunikációs készségeiken, konfliktuskezelésükben, vágyaik és céljaik elérésében vagy akár empátiás készségük formálásában.

A pszichodráma módszerét Jacob Levi Moreno dolgozta ki a század első felében, hogy az aktív és spontán önkifejezést lehetővé tegye az erre vállalkozóknak. Az ötlet saját színházi kezdeményezésből (a Rögtönzött Színházból)  nőtte ki magát, ahol Moreno észrevette a színházi módszerek, a játék felszabadító erejét.

Elképzeléseit az élet igazolta a szeme előtt: Barbara és George között, akik színháza lelkes látogatói voltak, szerelem majd házasság szövődött. Ám a házasságukban Barbara egyszerre megváltozott. Míg a színházban szende, visszafogott szerepeket játszott, ezzel nyerve meg a férfi szívét, otthon egy kibírhatatlan, agresszív személy vált belőle.

Moreno úgy segített a páron, hogy Barbarának erőszakosabb, indulatosabb szerepeket adott, melyekben kiadhatta érzelmeit. A házasság pedig megmenekült.

Íme a Barbara-effektus, amit mindenki megtapasztalhat magán, ha drámázik.

Fontos tudnod, hogy hosszú és fárasztó munka elé nézel, ha ezt a módszert választod önismereti utadhoz, ám a nyereségért mindenképp megéri a küzdelem.

Tagja lehetsz ugyanis egy olyan csoportnak, ahol mások nyújtanak segítséget ahhoz, hogy problémáidat le tudd tenni, és fel tudd dolgozni.

A csoport lassanként személyes ismerősöddé válik, miközben megtapasztalhatod a bizalom és a titkok csodás erejét.

Ha egy csoport tagja akarsz lenni, akkor tudnod kell, hogy mindent, ami ott zajlik, titokban kell tartanod. Csak a saját magadra vonatkozó érzésekről, gondolatokról beszélhetsz a csoporton kívüli embereknek. Minden más tabu. Pont ez a titoktartás teszi lehetővé az őszinte feltárulkozást a többiek előtt.

Mindeközben többszörösen is meg fogod tapasztalni, hogy nincsenek véletlenek: nem véletlen,hogy pont ezekkel az emberekkel hozott össze a sors, és az sem véletlen,hogy közös problémák fognak összekovácsolni egy idő után.

Itt nem csak üres fecsegés folyik a toleranciáról, hanem a saját bőrödön tapasztalhatod meg. Te is és a többiek is elfogadják a másikat minden tulajdonságával együtt. Nincs tanácsadás és moralizálás, senki nem sürget, hogy fejlődj végre gyorsabban. Itt nem lehetsz vezető vagy beosztott. Itt egy ember vagy a sok közül, aki ad és kap.

Senki nem mond ki evidenciáknak tűnő dolgokat: "Én ezt így csinálnám...hát nem igaz, hogy nem veszed észre, pedig pofon egyszerű a megoldás"- ezeket jobb,ha elfelejted,ha pszichodrámázni akarsz.

És készülj fel a lecsupaszított önfeltárásra. Egy idő után ugyanis azt fogod érezni: nem tolhatom magam előtt a problémákat, kezdenem kell velük valamit. De hogy segít ebben a pszichodráma?

A pszichodráma lehetőséget ad számodra, hogy mintegy színpadra vigyed életed nehézségeit. Ehhez lesznek segítségedre csoporttársaid, akik megjelenítik számodra életed egyes szereplőt, eseményeit, illetve csoportvezetőid, akik finoman irányítják a "darabot" (de szigorúan csak kívülről), és segítenek az érzelmek feldolgozásában és kimondásában.

Meg fogsz döbbenni: evidenciaként fognak hatni.

Lehetőséged van újra átélni nehéznek tűnő helyzeteket, és esetleg más megoldási stratégiákat választani. Lehetőséget kapsz,hogy katartikusan kiszakadjanak belőled az érzelmek, melyek lehet,hogy eddig szorongattak.

Ha pedig mások darabjának szereplője vagy szemtanúja leszel, megtapasztalhatod az emberi életek hasonló gondjait, a közös tapasztalatokat, amik szintén fontos részei lehetnek önismereti utadnak.

Próbáld ki, megéri!

K.V.