Miért vagyok kövér?- tesszük fel elkeseredetten a kérdést a téli kabátok és pulóverek jótékony takarásából kibújva tavasszal.
Persze számtalan módon igyekszünk és vagyunk képesek megmagyarázni zsírraktáraink telítettségét. Most azonban hagyjuk hátra egy kicsit a biológiai illetve orvosi magyarázatok garmadáját, és gondolkozzunk el inkább a méltatlanul elhanyagolt lélektani okokon:
- Étkezési szokásaink, és súlygyarapodásunk hátterében gyakran az áll, hogy nem tudunk megbirkózni a különféle stressz helyzetekkel, gyengének érezzük magunkat, s feszültségeinket inkább evésbe fojtjuk.
- Sokan evéssel reagálnak a negatív érzelmi hatásokra is, mint például: szomorúság, düh vagy unalom, ezzel nyugtatva meg önmagukat.
- A súlyproblémákkal küszködők számára ismerős érzés a nagy zabálás szindróma is, amikor kontrollálhatatlanná válik az evés és ivás. Szakemberek szerint e kínzó tünet mögött gyakran depresszió illetve önértékelési problémák álnak.
- Hajlamosak vagyunk evéssel pótolni a hiányzó érzelmeket, az érintést vagy a törődést. Ez gyakori probléma a gyerekkori elhízások esetében, ezért érdemes jobban odafigyelni rá!
- A szexuális zaklatások áldozatai körében is megfigyelhető a gyakoribb elhízás. Ilyenkor a maguk köré növesztett hájjal az áldozatok, mintegy megvédik magukat a további testi kontaktustól.
- A kövérség egyéb védelmi funkciókat is elláthat: pszichológusok szerint a minden napi kiszolgáltatottság ellen (legyen ez akár testi, akár lelki) sokan ezzel a test-pajzzsal védik meg magukat.
