Nincs egy rongya amit felvegyen, noha televan a gardróbszekrény? Parfümök tucatjai sorakoznak a toalett-asztalkán, és nem tud dönteni reggel? A tünetek divat-csömörre utalnak. Aki leginkább retteg tőle, jó eséllyel az kapja el leghamarabb.

Divatcsömör, idegen szóval „fashion fatigue” a neve annak a tünetegyüttesnek, mely ugyan nem tekinthető betegségnek, de idővel könnyen vezethet depresszióhoz vagy pánikbetegséghez.
Ha az átlagosnál is több figyelmet fordítunk a divatra, sűrűn járjuk a boltokat, bújjuk a divatmagazinokat és a blogokat, az még egyáltalán nem katasztrófa. Persze kérdés, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy mindig a legutolsó divatot kövessük, ennek csak pénztárcánk szab határt. A divatcsömör korántsem azonos a vásárlási mániával, valójában egyáltalán nincs összefüggésben az anyagiakkal.

Mások a tünetek: aki divatcsömörben szenved, az már nem talál kielégülést a divatban, egyre inkább teherként éli meg az öltözködést, mindig borzasztó alaposan választja meg az outfitjét jelentéktelen eseményekhez is, például ahhoz is, hogy boltba, vagy postára menjen, és mégis bizonytalan a választás sikerét illetően, fürkésző szemek kereszttüzében érzi magát, magában azt gondolja, hogy mindenki az ő viseletét elemzi.
A probléma forrása az állandó változás, és az ebből adódó bizonytalanság. A divatcsömör nagyon hasonló a tengeribetegséghez: fix pontok híján az illető elveszti tájékozódását. Az újabb és újabb impulzusok, a változó trendek úgy dobálják a szenvedő alanyt, mint egy hajótöröttet a vihar.

Szunai Linda, 2011-es szépségkirálynő szerint a divatcsömör nem más, mint a divat céljának félreértelmezése: „bár én is szívesen viselek divatos ruhákat, figyelem a változó trendeket, a ruhatáramban mégis megvannak azok az örök darabok, amikre támaszkodhatok.” Linda szerint a divatnak nem az a célja, hogy egységesítsen, és folyamatos követésre kötelezze az embert, hanem hogy felkínálja azokat a ruhákat, kiegészítőket, kozmetikumokat, amik közül az ember kiválaszthatja a neki megfelelőt, azt, ami őt boldoggá teszi. „Nem kell semmit lecserélni csak azért, mert kijött a legújabb verzió, vagy mert már több mint két hetes. Amivel elégedett vagyok, annál akár évekre is lehorgonyzom.”

Valójában a divatot követők ruhatára, kiegészítői, vagy akár a kozmetikumai között is sokkal több a fix darab, mint a gyorsan változó: a férfiak évekig tudnak lelkesedni ugyanazért a cipőért vagy farmerért, a nők a látszat ellenére ragaszkodnak bizonyos retiküljeikhez, és szinte minden magyar háztartásban felbukkan néhány olyan márka, amikkel nem feltétlenül találkozunk minden este a reklámokban. Camping sajt, levendula szappan, WU2 sampon, mindenkinek ismerős lehet. Mi lehet a titkuk, hogy brutális reklámhadjárat nélkül is belopták magukat a szívünkbe?
„Felgyorsult a világ, minden változik, egyre nő a bizonytalanság a válság következtében is, természetes reakciója az embereknek, hogy ragaszkodnak a megbízható márkákhoz.” – meséli Dandé Szilvia a WU2 marketing menedzsere. „Manapság sokan az újat, az ismeretlent már egyáltalán nem kalandként, kihívásként fogják fel, hanem kockázatot látnak benne, és kerülik, ha tehetik. Idővel egyre nő azok köre, akiknek többet jelent a család, a nyugalom, a belső értékek. Őket nem az új formula, a megduplázott hatás, vagy a plusz százalékok érdeklik, hanem az, hogy ami eddig jól működött, arra nem kell, hogy gondjuk legyen.”