A fiatalok mind az általános iskolai, mint a középfokú intézményekben dolgozó pedagógusok munkáját a társadalom számára hasznosnak ítélik – egy ötfokú skálán 4,4-es és 4,3-as osztályzatokkal értékelik. A fiatalok szerint az oktató, nevelő munka anyagi elismertségén lenne mit javítani, a pénzbeli megbecsülés szintjét elég alacsonynak érzékelik – az ötfokú skálán 2,3-es értékkel fejezték ezt ki - ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet az elmúlt 3 hónapban készített az Ipsos, a 15-25 év közöttieket reprezentáló 550 fő személyes módon történő megkérdezésével.
Nem csak az idősebbeknek vannak emlékei nagy tudású tanáregyéniségekről, a fiatalok többsége, 75 százalékának is vannak, voltak ilyen tanárai. A jelenleg iskolába járók 84 százaléka találkozik magas színvonalú órákat tartó oktatóval, a már dolgozók 60 százalékának jutott eszébe egykori tanárai közül ilyen. Pedagógusaik jelentős szakmai felkészültségéről főleg a nagyobb városok fiataljai számoltak be (Budapesten 82, a megyeszékhelyeken 92 százalék), de a kis-középvárosokban és a községekben is a többségnek (72 illetve 65 százaléknak) voltak olyan tanárai, akik tudását rendkívülinek tartották. (A tanárok az életpálya-választásnál is komoly segítséget jelenthetnének, mivel a fiatalok töredéke választ tudatosan felsőbb oktatási intézményt.)
A fiatal felnőttek 48 százalékát tanította olyan tanár, aki többet adott a tantárgyak oktatásánál, nevelőként, gondjai megoldásában is részt vett az életében. Az iskolarendszer mindegyik típusában az átlagnak megfelelő arányban tapasztaltak a diákok a problémákra érzékeny tanárokat, s egyformán jellemző volt ez a városokban és a falvakban is. A jelenleg is tanulók körében intenzívebb a serdülőkori gondokra is figyelő pedagógussal való beszélgetések élménye: 53 százalékuk tett említést ilyen tanárról. A már nem tanuló fiatal felnőttek körében 39 százaléknyian emlékeznek magánéletükkel is foglalkozó pedagógusokra.
A fiatal korosztály tagjainak csaknem fele (46 százaléka) példaképnek tartja valamelyik tanárát. A lányok jóval nagyobb arányban találtak a maguk számára követendő életúttal rendelkező pedagógust, mint a fiúk (52 illetve 40 százalék). A szakmunkásképzőkben, szakiskolákban végzettek 35 százaléka tekint valamely tanárára példaként, az általános iskolát végzettek körében ez arány 44 százalék, míg az érettségizettek körében 53 százalék. Leginkább a vidéki nagyvárosok diákjai láttak maguk előtt mintát adó tanáregyéniségeket – 56 százalékuk. (Néhány érdekesség a sokszor példaként említett japán iskolarendszerről.)
Az általános és középiskolai tanárok a társadalom számára rendkívül értékes, hasznos munkát végeznek. A fiatal felnőttek a pedagógusok tevékenységét ebből a szempontból 4,3-4,4-es értékekkel minősítették. A tanárokat a társadalmi értékteremtés szempontjából legkedvezőbben a nagyvárosokban végzett fiatalok véleményezték – kifejezetten magas, 4,6-es átlagosztályzattal. Úgy vélik, hogy a pedagógus szakma anyagi elismertsége szerény mértékű – egy ötelemű skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy nagyon alacsony, az 5-ös azt, hogy nagyon magas ez a fajta megbecsülés -, amit 2,3-as értékkel fejeztek ki. Ez a vélemény Budapesten és a nagy lélekszámú vidéki településeken a leginkább elterjedt. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a nagyvárosok fiataljai érzik a leginkább azt, hogy a pedagógusok sokkal kevesebbet keresnek, mint amennyit megérdemelnének.
