A keresztény hagyomány eredetileg az ószövetségi pászka ünnepéből nőtt ki. Jézust a zsidó húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus római helytartó, nagypénteken megfeszítették, majd vasárnap hajnalban föltámadva a halálból tanítványainak is megmutatkozott.
Az ünnepet negyvennapos, a hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő. Központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvét vigíliája. Ekkor ünneplik a világosság győzelmét a sötétség, az élet győzelmét a bűn és halál fölött, és ebben fonódik egybe a kereszthalál és a feltámadás.
A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya Jézust a "világ világosságaként" jelképezi.
Szombaton, illetve az azt megelőző nagypénteken, Jézus kereszthalálának napján a harangok sem szólalnak meg, erre mondják, hogy a "Harangok Rómába mentek".
A budapesti Szent István-bazilikában feltámadási mise, majd este húsvéti körmenet indul. A misék jelenleg online formában zajlanak, a körmenet idén elmarad. A Katolikus lexikon leírása szerint a föltámadási körmenet nem szorosan vett liturgikus szokás. Európában a X. században, Közép-Európában a XVII. században jelent meg. Magyarországon - az esztergomi rituáléban - már 1625-ben fellelhető a máig élő hagyomány.
Húsvétvasárnap ünnepélyes szentmisét tartanak (e-mise). Járványmentes időben a feltámadás napján a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását. A katolikus egyházfő számos nyelven köszönti a híveket, magyarul a Krisztus feltámadott, Alleluja szavakkal.
A húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartásnak része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása.
A szentelés után vidéken mindenki hazasietett, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették a vetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne.
Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a 16. századból ered.
A húsvéthétfőt régebben - a locsolkodás szokására utalva - vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással.Ilyenkor országszerte húsvéti bálokat rendeztek. Most a koronavírus-járvány átírja mindezeket a régi szokásokat - reméljük jövőre minden a régi kerékvágásban történik majd.
