Tökéletes, folytathatnám a tévé és egyéb reklámokból jól ismert szöveget, de el is kell kissé időznöm azon, hogy a férfi populáció mint olyan, eleget törődik e önmagával, mert az egy dolog hogy a Nőknek nem minden esetben adnak meg annyi és olyan minőségű törődést, kényeztetést mint az megilletné őket, de hogy önmagukra sem fordítanak figyelmet és időt, az is elgondolkoztató.

 Hiszen bár a nőknek van több okuk küzdeni az egyenjogúságért, de a férfiak is ugyanúgy megtehetnék ezt, mondván, hogy ők is ugyanúgy szeretnének masszázsszalonba járni, ugyanúgy befeküdnének egy fárasztó hét után egy szoláriumba (napfürdőbe, ha jobban tetszik).

 Az ő körmükre is ráférne a pedikűr a manikűr (bár nem hiszem, hogy a kettő között meg tudjuk magyarázni az érdemi különbséget), az ő hajukra is ráférne egy kis rendbetétel - csak, hogy itt abba a nagy hibába esünk mi gyarló férfiak, hogy ezek a szolgáltatások ugyanúgy járnak nekünk is. Csakhogy mintha ezen a téren kicsit félénkek, gyávák lennénk, vagy inkább így fogalmazok: nem vagyunk elég modernek, felvilágosultak. Mert hát a 21. századhoz már szervesen hozzá tartozik, hogy mindenki a legszebbnek, a legokosabbnak, a leggazdagabbnak akar mutatkozni. Mert bár sokszor elhangzik az ismerkedésnél, hogy nekem a belbecs számít, akárhogy is tagadjuk, előbb mindig az ember vesszük szemügyre.

 Nem tagadom, kicsit nehezebb dolgunk van, mint a nőknek, hisz bár vannak nekünk is alapvető tisztálkodási eszközeink, de azon túl, hogy borotvahabot nyomunk a borostás képünkre, és azon túl, hogy begolyózzuk vagy besprézzük a hónaljunkat.

 Persze a kivétel erősíti a szabályt, hisz már sok ember van aki nem ritka látogatója a baditermeknek, bár sokszor itt is átestek a ló túloldalára, hiszen a súlyzózás mellé nyelik a puffasztó és a férfiasságot hervasztó porokat, tablettákat, hogy nem törődve a távoli vagy nem is olyan távoli jövővel, tetszenek a szőkecicáknak.

 Még mindig félve vagy fenttartásokkal, szeméremmel merünk, magunkon és hiuságunkon erőt véve ellátogatni egy kis vagy nagy generálra, mert úgy hisszük, hogy az olyan nőies, női dolog hogy rendbe szednek, ráncbaszednek, gatyába ráznak. Mert mégis csak, hogy veszi az ki magát, hogy egy férfinak bekenik a fejét, aztán elkezdik maszirozni, netán még uborka szeleteket tesznek a szemeire, tűkkel szurkálják, meg egyéb borzadalmak ?...

 Már az sem igazán oké, hogy a csajomat, a nőmet, a cicámat, a kedvesem, a feleségemet, elkísérem mondjuk a fodrászhoz, mert biztosak lehetünk benne, hogy egy tupírozás, srófolás, festés nem egy percet vesz igénybe, és ezzel még biztos nem fogja beérni a csajom, a nőm. ...

 Arról már nem is beszélve hogy mindez mennyit vesz ki a kasszából, ugye.

 És ha otthonról elmennénk, és rákérdez a feleség, hogy hova mész drágám, hogyan hangozna ha a "Csak átugrom az egyik haverhoz" (értsd: lemegyek a kocsmába, mert nem tudok magammal mit kezdeni, segíteni meg nem akarok a konyhában sem másutt). Ehelyett ezt böknénk ki: leugrom a haverokkal egy kicsit trécselni a manikűröshöz, és ha már ott vagyok szolizok egy kicsit. No és a hajamra is ráférne egy kis ez meg az.

 Kedvesünk meglepődött arccal vonna kérdőre, hogy -hiszen múlt héten voltál fodrásznál. És mi csak legyintenénk: Jaj asszony, ez férfi dolog.

 Képzeljük el az a szitut, hogy találkozunk akárhol egy haverral, és ahelyett hogy a tegnapi akármilyen mérkőzést beszélnénk meg, egymás ruháját és haját kezdenénk el dicsérni, és kérdezősködni, hogy hol és mennyiért vettük meg vagy vettük igénybe a ruhát és a szolgáltatást.

 Hát minimum ferde szemmel, szúrós tekintetekkel találkoznánk...

Móritz Mátyás