A Bostoni Egyetem Egészségügyi Központjának munkatársai újsághírek és más források átvizsgálásával kutatók 52 olyan esetet találtak az USA-ból, Ausztráliából, Nagy-Britanniából és Új-Zélandról, amikor a tengerparton ásott homokgödrök ráomlottak valakire. A szerencsétlenül jártak 60 százaléka - 31 fő - meghalt, míg sokukat ki kellett menteni és újraéleszteni.

Dr. Bradley Maron belgyógyász, a jelentés egyik szerzője szerint még rengeteg ilyen eset történhetett, amelyről nem tudunk. "Valami olyanra próbálunk figyelmeztetni, amit általában nem kapcsolnak össze életveszéllyel." - mondta. " Mikor az emberek vízparton vannak, a figyelmük általában csak a vízben való óvatosságra korlátozódik."

Maron 1995-ben kezdett el foglalkozni a beomló homokgödrökkel, amikor a massachusettes-i Martha's Vineyard szigeten vízimentőként dolgozott. Egy alkalommal egy kislány körül beszakadt egy tengerparti homokba vájt gödör. A mentőcsapatok be tudták mérni lány helyét és ballonnal biztosították a légzését, míg kiszabadították a homokból. Ő túlélte.

Maron először apjával, Dr. Barry Maronnal közösen írt homokomlásokról 2001-ben. A június 21-én, a New England Journal of Medicine-ben megjelent új tanulmányukban korábbi kutatásaik eredményeit egészítik ki, konkrét, többnyire az elmúlt 10 évben történt esetek kiemelésével. Új megfigyeléseik egyike, hogy az 52 halálos, illetve nem halálos omlás áldozatai 3-21 évesek voltak, átlagéletkoruk 12 év; emellett az áldozatok többségében (87 százalékban) fiúk voltak.

Omlások olyan közönséges gödrökkel történnek, melyeket az emberek a homokba ásnak - némelyik egy méter mély sincs-, vagy alagutakban, melyek aztán beszakadnak. Néhány alkalommal az áldozatok meglévő lyukakba estek bele és a homok betemette őket.

Sokszor a szülők és mentésre érkezők nehezen találják meg az áldozatot, mivel az omlás után nem marad nyom a felszínen. "Ez rendkívül megnehezíti a mentést. Nem tudod hol kéne ásnod és nem használhatsz nehézgépeket sem." - mondta az ifjabb Maron. Azt is kimutatták, hogy bár az omlások a tengerparti strandokon fordulnak elő a leggyakrabban, történhetnek más helyszíneken is, például tóparton vagy akár egy családi ház kertjében is.

Chris Brewster, az Egyesült Államok tengerpartokon és más nyílt vizeken dolgozó életmentőket tömörítő Életmentő Hálózatának elnöke szerint azonban nem minden tengerparton nagy az "omlásveszély". "Dél-Karolina tengerpartjain például ahhoz túl tömör a homok, hogy mélyre tudjunk ásni. Ott valószínűek az omlások, ahol a homokszemcsék jól elkülönülnek és nagyobbak, ezért könnyebb az ásás." - mondta Brewster.

Mi lenne a megoldás? Maron szerint, egy kis józanész: ne ássunk térdmagasságnál mélyebb gödröket, ha bennük állunk - ez gyerekekre és felnőttekre egyaránt vonatkozik. Továbbá ha mély gödröt ástunk, betemetés nélkül ne hagyjuk ott. Fontos kiemelni azt is, hogy nem tengerpart az egyelten veszélyes helyszín. Érkeztek már hírek építési területeken, sőt homokozókban, a homokban eltemetett és megfulladt gyermekekről is.