A kevesebb szövetnek köszönhetően a férfiak mellében sokkal könnyebb kitapintani az esetleges daganatokat, de sajnos kevesen használják ki testüknek ezt a diagnosztizálást megkönnyítő tulajdonságát. Mivel az erősebbik nem tagjai abban a hitben élnek, hogy a mellrák csak és kizárólag a nők "keresztje", vagy egyáltalán nem vesznek tudomást a kezdeti stádiumban lévő rendellenességről, vagy egyszerű gyulladásként könyvelik el.
A mellrákos megbetegedéseknek csupán 1 százalékát diagnosztizálják férfiaknál, de ha belegondolunk, hogy összesen hányan szenvednek ettől a kórtól, ez az 1 százalék nem is olyan kevés. Ha tehát duzzanat keletkezik bármelyik mellben, mellbimbóban, vagy a mellkas bármely más részén, illetve elkezd ráncolódni, gyűrődni a bőr a mellkason, tanácsos azonnal orvoshoz fordulni! Szintén mellrákról tanúskodik a befelé nyomódó mellbimbó, a kipirosodott bőr, továbbá ha a bimbó váladékot bocsát ki.
Bizonyos tényezők növelhetik a mellrák kialakulásának esélyét. Tinédzsereknél valamint 60 és 70 év közötti korban megborul a hormonháztartás, ami befolyásolhatja a mellszövetek növekedését. Főleg ebben a két korosztályban szoktak gynecomastia-t (ejtsd: ginekomasztia) diagnosztizálni, amely a legelterjedtebb férfi mellrák típus.
A máj rendellenes működése során az átlagosnál több női nemi hormon, azaz ösztrogén keletkezik a férfi szervezetében, ami ugyanúgy, mint a hormonok életkorral járó instabilitása, gynecomastia-hoz vezethet. Azon országok lakói, ahol gyakoribbak a májfertőzések, jobban ki vannak téve a mellrák veszélyének is.
Az olyan kezelések is rizikósak, melyek ösztrogént használnak egy adott betegség megszüntetésére. Prosztataráknál például előszeretettel nyúlnak ehhez a módszerhez, így ilyenkor különösen kell vigyázni, hogy az egyik probléma gyógyítása ne vezessen egy másik kialakulásához!
Meg kell még említeni az úgy nevezett Klinefelter szindrómát is, mint a férfi mellrák kialakulásának egyik forrását. Azoknak a férfiaknak, akik nem egy X és egy Y, hanem két X kromoszómával születnek, magasabb a hangjuk, ritkásabb a szakálluk, kisebbek a heréik, mint az erősebbik nem "átlagos" tagjainak, és gyakran nemzőképtelenek is. Az ő szervezetükben a magas ösztrogén-szint szintén mellrák kialakulásához vezethet.
Minél hamarabb kezdik el kezelni a rendellenességet, annál nagyobb a túlélés esélye. Négy stádiumot szoktak megkülönböztetni: az első a legkorábbi, a negyedik a leginkább előre haladott. Az első stádiumban kezelt betegek 96 százaléka, a másodikban 84, a harmadikban 52, a negyedikben pedig 24 százalékuk éli túl a rákot.
B.B.
