Az optimista ember általában hajlamosabb a jót várni és gondolni a rossz helyett. Aktivitással, személyes hatékonysággal éri el eredményeit. Gyakrabban érzi magát szerencsésnek, képes saját sorsát irányítani, az adódó lehetőségeket kihasználni. Általában jó a közérzete.

Az emberek többsége általában hajlamosabb az optimizmusra, mint a pesszimizmusra. Az optimizmus kialakulásában rengeteg külső tényező játszik szerepet, például a gyermekkori élmények, a környezetünk. A személyiségformáló hatások lényegesen eltérőek lehetnek a különböző adottságú, családi hátterű, társadalmi helyzetű emberek esetében. A tartós negatív környezet pesszimistává teheti az embert. Egy társadalom újratermelheti a pesszimizmus utánpótlását. A pesszimista sztereotípiák legnagyobb veszélye, hogy önmagukat beteljesítő jóslatként működhetnek. Úgy tűnik a nehéz helyzetben élő, fejlődő országbeli, kollektivista kultúrában élők számára az optimista hozzáállás, a családi és társadalmi összetartozás hatékony védelemnek bizonyul a negatív kedélyvilággal szemben. Az individualista a társadalmak tagjai a kapcsolatok személytelensége, a közösségi támogatás hiánya miatt jobban ki vannak téve a lelki betegségek veszélyeinek.

Kopp Mária, a SOTE Magatartás-tudományi Intézetének www.behsci.sote.hu/ igazgatója nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy a magyarok különösen hajlamosak lennének a depresszióra. "Egyrészt azért, mert ez a megállapítás, ha sokat hangoztatják, önbeteljesítő jóslatként is működhet. Másrészt és legfőképp azért, mert nem igaz az állítás: a leszakadó rétegekhez tartozók lelkiállapota ugyan aggasztó, viszont bizonyos társadalmi rétegeknél éppenséggel javulás tapasztalható. Nemzetközi összehasonlításban sem támasztják ezt alá az adatok, például az öngyilkosságok tekintetében az osztrákok vagy a németek nem egyszer megelőztek minket. Az viszont megállapítható, hogy a magyarok másokhoz képest nehezebben viselik a frusztrációt, teljesítményelvűbbek, magasabbak az elvárásaik önmagukkal szemben. Ez a "magyar virtus", bizonyítani akarnak, de míg az ötvenes-hatvanas években ez az ambíció kimerülhetett a magyar sportteljesítményekben, addig mára uralkodóvá vált a pénzközpontú szemlélet: az viszi valamire, aki mindenek előtt anyagilag jól boldogul. A nálunk szerényebb viszonyok közt élő görögöknél vagy oroszoknál például megfigyelhető, hogy többnyire könnyebben elfogadják a helyzetüket, és kevésbé akarnak bizonyítani - fűzte hozzá a szakember. Nem beszélhetünk tehát sajátos magyar genetikai struktúráról. Ha valami jellemző a magyar népességre, akkor az a szélsőséges hangulati hullámzás, nagyon tudunk örülni, és nagyon el tudunk keseredni."

Kopp Mária kutatásai is megerősítik, hogy az egyének rendkívül fontos szerepe van az egészséges gondolkodásmód kialakításában, a mindennapok során adódó személyes problémákhoz való pozitív hozzáállásban. Az egyén döntése, hogy hajlandó-e saját maga számára pozitív, optimista életszemléletet kialakítani. "Életünk hosszát számottevően meghatározza személyiségünk, tehát az, hogy bízunk-e embertársainkban, vannak-e barátaink, miként oldjuk meg konfliktusainkat. Az, hogy egy közösség sikeresnek tekint-e vagy sem, hogy tudom-e, hol a helyem, mit várnak tőlem, számíthatok-e másokra, ha bajba kerülnék, vagy egyszerűen van-e olyan ember, akinek elmondhatom, ha bánat vagy öröm ér - nos ez számottevően befolyásolja nemcsak az élet minőségét, hanem az élethosszt is."

Azonban a depresszió mind komolyabb népegészségügyi probléma, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világméretű járványt emleget a hangulati betegséggel kapcsolatban. A szakemberek azzal számolnak, hogy a ma élők húsz százaléka betegszik meg élete során legalább egyszer depresszióban. Magyarországon jelenleg a lakosság közel tíz százaléka szenved enyhébb vagy súlyosabb depresszióban. Különösen veszélyeztetettek a leszakadó rétegek: az iskolai végzettség és a foglalkoztatottság függvényében alakul a kedélybetegek száma, óriási különbség van az alsó és felső szociális rétegek között.

A sok szenvedéssel járó, és sajnos egyre több halálos áldozatot is követelő depresszió ellen bizonyos értelemben már kisgyerekkorban védelmet szerezhet az, aki optimista lelki beállítottsággal rendelkezik. Ugyanis a gyermekkor első éveiben alakul ki az elvárások és feltételezések bonyolult hálózata, amelyek alapján egész életünkben el fogjuk dönteni, hogy a dolgok jó vagy rossz kimenetelében bízzunk. Az optimista beállítottságú emberek ugyanabból az alaphelyzetből bizakodó következtetésre jutnak, a pesszimisták többnyire a rosszabb forgatókönyvvel számolnak.

A depresszió természetesen nem azonos az optimizmussal vagy pesszimizmussal, de tény, hogy bizakodó világszemlélet mellett kisebb esélye van annak, hogy felüti a fejét a hangulat-betegség. Egyébként számos tényező, pl. genetikai okok, az életben elszenvedett valóságos traumák is szerepet játszanak a depresszió kialakulásában, ám a betegség lefolyása, a gyógyulási idő hossza, a visszaesés gyakorisága nagyon különböző lehet az egyes betegeknél.