Helyszín egy tágas fürdőszoba, amelyben elfér az infra-szauna is. A házaspár - két év együtt élést követően ma ünnepelte a harmadik házassági évfordulót, tehát viszonyuk ötödik éve is lezárult - a lefekvés előtti "tollászkodást" végzi. Bea (28 éves, cégvezető egy bor-nagykereskedésben) éppen lesminkel, Tibor (33 éves, lovakat tenyészt) for men szemránc-krémet visz fel. Összeszokottak. Baráti körben TiBearnak hívják őket, ők is így írnak alá lapokat, íméleket. Este az étterembe csak Bea szüleit, nővérét és sógorát hívták meg. Most a halk zenét egyszer csak Bea hüppögése zavarja meg, amely sírássá erősödik, majd zokogásba csap.
Tibor hozzálép, átöleli, Bea belekapaszkodik, belefúrja arcát a férfi köntösébe.
- Megint a benti hajtás? Vagy anyád szólt be? Vagy az a hülye...
Bea a fejét rázza, és Tibor összekönnyezett mellkasának mondja:
- Nem bírom tovább...
- Állj le, Picim...
- Nem azt nem bírom - zokogja tovább Bea -, nem bírok így élni... Hadd menjek el.
Tibor megfeszül. Eldobja a krémet, eltolja magától és vasmarokkal megfogja Beát:
- Hát ezért vagy fáradt mostanában esténként... Van valakid, ugye?
- Nincs, Tibice... - mondja a nő azonnal, a férfi szemébe nézve.
- Ne tibicézz most! Nézz rám továbbra is, és mondjad: mi van? Mi az isten bajod van? Gyereket akarunk, nem? - Eszébe jut valami: - Ezért nem álltál le a gyógyszerrel?! Beszélj!
- Hadd üljünk le. - A szaunában telepednek le. Tibor továbbra is fogja Bea két karját, az asszony a férfi arcát, nyakát simogatja sírdogálva. - Tudod, hogy szeretlek... Nagyon szeretlek. De nem annyira, nem úgy... Mind a ketten voltunk már szerelmesek, mielőtt találkoztunk... Tudom, érzem, hogy ez nekem nem olyan... nem annyira... Ezért nem akartam az esküvőt se, emlékezz... A gyerek meg még jobban összekötne, meg nem szabad őt kitenni egy ilyen... Hadd menjek el.
- De hát olyan jól megvagyunk! Te vagy az életem! És érzem, hogy szeretsz!
- Persze, drága, de nem úgy, nem annyira... Azért is dolgozom mostanában annyit... Hogy elfoglaljam magam...
- És azért fáj estenként a fejed!
- Ne bántsál... Hadd menjek el... Egyedül akarok lenni, hogy tisztázzam magamban, hogy jól tudjak dönteni...
- Tehát nem vagy biztos a dologban!
- Az biztos, hogy nem akarok gyereket, Tibice... Most nem...
- Mondtam, hogy ne tibicézz ilyenkor!
- Hadd menjek el...
A férfi feláll, kijön a szaunából, de kihúzza onnan Beát is.
- Figyelj ide. Ha tényleg el akarsz menni, akkor fejezzük be: váljunk el.
Az asszony némán néz vissza rá. Könnytelenül.
- Én megyek most el - folytatja Tibor -, nekem holnap, illetve ma komoly munkám van. Kimegyek a lovakhoz, hogy tudjak nyugodtan aludni.
- De hát fél kettő van... És ittál is...
- Életemben nem voltam ilyen józan - mondja a férfi. - Itt maradhatsz, amíg meg nem oldod a lakhatásodat. A terepjáróval megyek. Ne kísérj ki. - Elengedi a nőt, és kimegy. Bea visszaül a szaunába, és sír. Hosszan, felszabadultan.
Ez történt a fürdőszobában. És most az Olvasón a sor: írja meg a történet folytatását, vagy mondja el a véleményét, tegye le a voksát. Aztán majd visszatérünk a valóságos sztorira. Talán meglepő, de most is van konzultációs lehetőség:
(06-1) 24-00-117, 06-20-950-61-33, [email protected],
