Az én családomban is van egy hatéves kislány, aki mint úrnő uralja szüleit és nagyszüleit és ezt cseppet sem pozitív értelemben gondolom. Az anyukája nap mint nap felderíti gyermekét, hogy ő a világon a legokosabb, mert megtanult pár mondókát, tökéletes a mozgása, táncosnő lehetne, ügyesen kezdi elsajátítani az angol nyelv alapjait és ráadásul az óvoda többi aprósága messze alulmarad e csodagyerek mögött. Így nem is meglepő, hogy a kislány nagyon öntudatos és elégedett magával. Ez egy bizonyos fokig nem árt, ám könnyen átesett a ló túloldalára. Mostanában már nem hallgat senkire, az apukáját is megszidja, ha az rászól, hogy ne ugráljon másnál a kanapén.
E kisgyerekek azt hiszem a gyerekzsúrok rémei is. Hisz megpróbálnak megkaparintani minden játékot, a másikat lehurrogják, ha valamit rosszul csinál és dicsekszenek legújabb játékaikkal vagy a nyaralási élményekkel vagy az új tévé árával. A gyerek csak azt mondja, amit otthon hall. Ő van a legcsinosabban felöltözve, tulajdonképpen édesanyja apró mása, csak épp a cipőjének nem olyan magas a sarka. Ő vitte a legdrágább ajándékot, amit természetesen a szülő választott, hogy a gyermek beférkőzhessen az ovitárs szüleinek kegyeibe. Csupa, csupa érdek általvezérelt tett.
A gyerek már 3 éves korától nem is gyerek, hanem kis felnőtt: az élete arról szól, hogy ő legyen a legjobb, mindent megkapjon, másokat legyőzzön. A legokosabb gyerekekkel barátkozik, nem azokkal, akik legkedvesebbek a szívének. A ruhája nem kényelmes, de nagyon trendi. Nem a játékokkal és mesékkel foglalkozik, nem érdeklik a kismadarak, de tudja, hogy mi mennyibe kerül. Ez így nem helyes. A gyermek ne a szülő eszköze legyen, hogy másoknak fitogtathasson valamit. A legfontosabb a kicsi szellemi épsége és boldogsága. Hosszútávon semmi jóra nem vezet a gyerek ajnározása és túlbecsülése, mert az iskolában és nagyobb közösségekben szembesülni fog vele, hogy nem a ő legjobb. És akkor mi lesz? Mit mondd a szülő? Mindenki a saját gyermekét szereti a legjobban, de azért nem árt reálisan látni és a gyerekkel eképp bánni. Hagyjuk, hogy gyerek, legyen, amíg lehet. Ne ruházzuk rá túl korán az elvárások terhét, hisz élete hátra lévő része úgyis csak e terhekről fog szólni!
Csepely Tímea
