Személy szerint nem szeretnék elválni, hiszen nagyon szeretem a férjemet; azt gondolom, hogy sok viszontagság után, most nagyon jó a helyzet. Ám nálunk sem volt ez mindig így.

Egy kapcsolatban mindig vannak hullámhegyek - és völgyek. Nem megy mindig simán, hiszen meg kell látni például, hogy a másiknak rossz napja volt, hogy nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt eltervezte.

Muszáj alkalmazkodni, csak így tudunk egymás mellett békében élni, ám ez nem azt jelenti, hogy egy kapcsolatban mindig csak a nőnek (vagy férfinak) kell elnézőnek lennie, alkalmazkodnia, kiszolgálni a másik igényeit, vagy kompromisszumokat kötni.

Engem arra tanított az édesanyám, akit egy nagyon bölcs asszonynak tartok, hogy mindig úgy viselkedjek, ahogy szeretném, hogy velem viselkedjenek! Ez nagyon fontos! Ha ezt mindkét fél betartja, nem hiszem, hogy nagy problémák adódnak. Kisebb súrlódások természetesen mindig lesznek, de nem szabad őket felfújni.

A férjem intézte a házépítés elején adódó problémákat, ő beszél a mesteremberekkel, mert én úgy érzem, erre alkalmatlan vagyok. Nem vagyok egy vezető típus, rám nem hallgatnak az emberek, a szavam nem sokat ér. Bár volt alkalmam belekóstolni, és hát néha muszáj volt kinyitnom a számat. Sikerem volt ugyan, betartották a szabályokat, de ez nem az én terepem.

Most jön el majd  igazán az én időm, amikor ki kell választani a függönyöket, a csempéket, a bútorokat, a falak színét, ahol számít az esztétikum. Ehhez pedig a férjemnek nincsen kedve: járni a boltokat, válogatni, kiválasztani a három legjobbat, legszebbet, ami a pénztárcánknak is megfelelő. Ezek után pedig közösen választunk.

Készüljünk fel arra, hogy házasságunk komoly erőpróba előtt áll, ha belevágunk egy házépítésbe. Nem véletlen az a régi mondás, hogy "Egy építkezés, a házasság próbája!" Nekünk szerencsénk van, tudunk gazdálkodni az időnkkel  és persze a pénzünkkel.

E mondást szem előtt tartva, jó, ha betartunk néhány alapszabályt:

• Legyünk a másikkal megértők, tartsuk tiszteletben kívánságait, jó ötleteit - gondoljuk végig azokat, lehet, hogy nekünk is kedvünkre lesznek (mindig számoljunk el tízig!)
• Ne akarjunk tovább nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér - ez mindig feszültséget okoz
• Próbáljunk alkalmazkodni, és türelmesnek lenni
• Ne akarjuk a saját ízlésünket a másikra erőszakolni, de nem is kell az övét feltétlenül elfogadni. Keressük meg az arany középutat! Nem könnyű!
• Nem kell örökké vitatkozni, nem tudhatjuk mi áll a háttérben. Lehet, hogy csak rossz napja volt a párunknak! Később is meg lehet beszélni, hogy milyen legyen a szőnyeg színe, a fürdő csempéje. Muszáj észrevenni, hogy a másik most nem partner. Ha erőltetjük, nem születik jó megoldás.
• Higgyünk magunkban, és a párunkban!
• Tudatosítsuk egymásban és magunkban, hogy ez a ház a mi családunknak épül, hogy kiszolgáljon bennünket, örömünk legyen benne, egy életen át!

Türelem, türelem, türelem! Nem fog csalódni, megéri! A lényeg, csak azután következik, hogy beköltöztünk. Az életünk!