A pár hónapos kapcsolatokkal senki nem szokott dicsekedni, mert nincs nagy jelentőségük. Ha azonban kedvesünk egy több éves kapcsolatot zárt le előttünk, az nem mindig kellemes érzés számunkra.
Három - négy év rendkívül sok idő, egyesek nem értik, hogy ennyi idő után miért megy széjjel két ember. Kíváncsiak vagyunk az exre, hogy milyen volt, miket csináltak együtt, mi romlott meg a kapcsolatukban, és persze azt is tudni akarjuk, hogy hogyan nézett ki.
A kérdések hátterében azonban nem az odafigyelés vagy a kedvesség lapul, hanem a féltékenység. Tudni akarunk mindent róla, és rettegünk attól, hogyha az exet látják bennünk. Senki sem szereti, ha hasonlítgatják valaki máshoz, és azt se nagyon preferáljuk, ha túl sokat hallunk a múltbéli partnerről.
Természetesen sokkal jobb, ha új párunk beszél volt kedveséről. Mert akkor van a nagy gubanc, ha titkolózik a múltról. Idősebb korban mindenkinek van tapasztalata a kapcsolatok terén. Akarva - akaratlanul is viszonyítunk az exekhez, amit azonban nem szabad a friss partnerünkkel megosztani.
Ennek kapcsán elmesélek egy esetet, mely nem velem történt, és lehet belőle tanulni.
Kedves barátnőm egy három éves kapcsolatot zárt le, mikor találkozott Sanyival, aki kiköpött mása volt, előző kedvesének. Ezzel nem is volt gond, hisz mindenkinek van egy ideálja, és általában hasonló embereket vonzunk be az életünkbe. Rita barátnőm azonban éjjel - nappal arról mesélt Sanyinak, hogy ő mennyire hasonlít Gyurira, az exére, aminek persze, az lett a következménye, hogy Sanyi egy hónap után közölte Ritával, hogy nem szeretne "szamár" lenni.
"Ha nincs ló jó a szamár" esetétől fél mindenki a leginkább. Ez egy nagyon frappáns és egyszerű megfogalmazása annak az érzésnek, mely sokáig bennünk él, míg ki nem ismertük teljesen új barátunkat, barátnőnket. Kevesen tudnak ettől az érzéstől megszabadulni, főleg akkor, ha párunk nagyon jó baráti kapcsolatban van volt kedvesével. Naponta beszélnek telefonon, beszámolnak egymásnak a napjukról, mintha mi sem történt volna, csupán szexuális kapcsolat nincs közöttük.
Csak egy módon tudjuk ezt a helyzetet elfogadni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nincs se ló, se szamár. Mindenki egy külön egyéniség, ha pedig szeretnek minket, magunkért szeretnek, ha pedig valami véget ért, annak meg volt a maga oka. Le kell zárnunk a múltat, a félelmeinket, el kell engednünk az exeket, és bíznunk kell önmagunkban és az új szerelemben.