Számos kezdeményezés próbált már megoldást találni a problémára, mint például az önmegtartóztatást hirdető kampányok, vagy a szexuális felvilágosítások, ám úgy tűnik, talán a baráti kapcsolatok erősítésére kellene helyezni a hangsúlyt. Sharyl E. Toscano a Vermonti Egyetemről 22, 15-18 év közötti Massachusetts-i középiskolás lányt kérdezett saját és barátnőik randevúiról, a barátnők befolyásáról ezekre a kapcsolatokra és az esetlegesen átélt erőszakos cselekményekről.
A beszélgetések alapján hét időszakra osztotta a serdülők párkapcsolatait. A leendő pár először rendszerint a baráti körben találkozik, majd a csoporton kívül (interneten vagy telefonon) ismerik meg jobban egymást. Ezután következnek a csoportos találkák más párokkal együtt, később kettesben. Ekkor már párként újra csatlakoznak a barátaikhoz, végül a szakítás után egymástól függetlenül jelennek meg megint baráti körükben.
A durva bánásmód veszélye akkor nagy, ha a kapcsolat a baráti körön kívül marad, például a barátok nem fogadják be az új partnert. Emellett a barátok nélkül a fiatal lányok bizonytalanok az erőszakosság megítélésében, és hajlamosabbal jobban elviselni azt, ha félnek a kapcsolat megszakadásától, ha már elveszítették szüzességüket, vagy ha szexuális életet is élnek partnerükkel.
A barátok segítenek a legsúlyosabb esetekben is, rendszerint egy megbízható felnőtthöz (gyakran a szülőhöz) fordulnak segítségért. Azok a lányok azonban, akik elszigetelődnek barátaiktól, nem kapnak ilyenfajta segítséget, és a szégyen miatt próbálják elfedni, ha bármiféle visszaélést követtek el ellenük. Toscano szerint a baráti kapcsolatok jól jelezhetnék a szülőknek és egészségügyi szakembereknek, hogy fennáll-e a durva bánásmód veszélye.
