Vajon miért díszítjük a sírokat?
A virágok az emlékezés, a gyász mellett a feltámadás, az örök tavasz szimbólumai. Erre utalnak a virág- és koszorúábrázolások is például a gótikus katedrálisok üvegablakain illetve a katakombák festményein.
A virágok régmúltból gyökerező szimbolikus jelentéseit erősítették az olyan bibliai idézetek is, mint például a "hiúságok hiúsága" gondolata, melyek a 17. századi virág-festményeken is jelen volt.
A memento mori, a halálra való állandó fókuszálás üzenetét hordozták a festményeken megjelenített koponyák, legyek vagy rovarok is, így kétség sem fér hozzá, hogy a tarka tulipánok és bimbózó rózsák egyúttal a múlandó szépség erőteljes kifejezői is voltak.
Vannak persze egészen mély üzenetekkel bíró virágaink is.
Az ókeresztények például úgy hitték, ha valakinek három napon belül liliom nő a sírján, akkor az illető tiszta személy volt életében.
A liliomot egyébként erős halál-asszociáció jellemzi, de csak a 19. századi romantikus mozgalomnak köszönhetően vált a korai, idő előtti halál jelképévé.
A liliom a keresztény ábrázolásokon elsősorban Szűz Mária virága (szára Mária isteni elméjét, függő levelei alázatosságát, a fehérség pedig tisztaságát szimbolizálta).
Másik jellegzetes "halál-virág" a rózsa, mely a kereszténység fontos növényi szimbóluma. A középkorban Szűz Mária volt a rosa mystica, a tüske nélküli rózsa, az ártatlanság jelképe.#img3#
Néhány itáliai reneszánsz képen a Madonna koporsóján szintén rózsákat ábrázoltak, de a Szűz és Jézust ábrázoló képeken is megjelentek a rózsák, melyek a halál és a feltámadás rejtett üzenetét hordozták. Ha ezek a rózsák vörösek voltak, akkor egyúttal Jézus mártíromságára és halálára utaltak.#img2#
Sétálok az utcán, figyelem az embereket. Csönd van és nyugalom. Egymásra vetődő tekintetek, kezekben szorongatott virágok és várakozás.
"Elhull a virág, eliramlik az élet"- visszhangzik a fejemben csillapíthatatlanul.
K.V.
