Pedig a csendben, a teljes nyugalomban hatalmas gyógyító erő rejlik. Az embernek szüksége van a nyugalomra, a megpihenésre, hiszen ezáltal tud feltöltődni.

Ismerek olyan embereket, akik nem tudnak egyedül lenni, ha nincs a közelükben senki, akkor bekapcsolják a tévét vagy a rádiót, hogy legyen valami zaj, valami emberi körülöttük.

Pedig a testünknek, lelkünknek szüksége van arra, hogy bizonyos időszakokra egyedül legyünk, csendben, nyugalomban, mikor meditálunk, elgondolkodunk, belső hangunkra figyelünk, vagy épp ellenkezőleg semmivel sem foglalkozunk. Nem véletlenül ragaszkodunk a személyes térhez, mindenkinek kell, hogy legyen egy zuga, elég egy asztal, egy fotel, egy kis szoba, csak legyen valami hely, ahol ő komfortosan érzi magát.

A csend, a nyugalom, gyógyító erő. Nem zavarnak a külső ingerek, s magunkra tudunk koncentrálni. Nem véletlenül tanácsolják a betegnek a pihenést, a nyugalmat, a csendes szobában való fekvést. A kórházi ellátásunknak sok hiányossága van, de ezt biztosan tudja garantálni. A másik terápiás hely a kert, a természet. A legtöbb egészségügyi intézménynek van udvara, melyet növények díszítenek, a betegek itt sétálhatnak.

Ha nem vagyunk betegek, csak azt érezzük, hogy a háborog a lelkünk, akkor is érdemes a természethez fordulni. Azt mondják, hogy ilyenkor üljünk le egy nagy fa tövébe, a fa aurájába, s feltöltődünk. A napsütés, a madarak, a szép fák és virágok segítenek azáltal, hogy megmutatják szépségüket. Így az ember saját problémáiról a természetre fókuszál, s máris enyhülést nyer.

A természetben borzasztó erő rejlik, s ezt folyamatosan meg is mutatja nekünk. Aki képes a környezetében rejlő csodákra felfigyelni, az képes arra is, hogy belső békében éljen. A természettel való szimbiotikus kapcsolat lelki békét ad.

A spiritualitás magasabb foka a meditáció. Ha meg akarunk tisztulni, a hajnalt meditálással kezdjük. Különösen ajánlott a folyópart, ahol energiadús a levegő. A meditáláshoz legkedvezőbb időszak a hajnal, az ébredő természettel a legkönnyebb azonosulni.

Érdekes, hogy épp azok az emberek szöknek meg a csend elöl, akiknek épp szükségük volna rá. Pedig mindenkinek kell, hogy a csend a barátja legyen. Kell, hogy megálljunk, hogy átgondoljuk a történéseket, hogy egyedül lehessünk. Mert a csend és a nyugalom a legjobb barátunk!

PE