Heti Betevő Egyesület. A név rendkívül találó, de miért nem az eredeti verziót, azaz a „napi betevőt” adtátok a keresztségben a szervezetnek?
Egy rövid történet erről: az első pár ételosztás után páran, újságírók választottunk nevet . A „vasárnapi ebéd” fontos közösségépítő erő a családokban, a hajléktalan embereknek viszont esélye sincs erre - se a minőségi ételre, se a „családi idillre”. Olyan nevet kerestünk, ami nem direkten biblikus, de érthető, megjegyezhető. Legyünk nekik mi, a Heti Betevő! Egy lány tervezett hozzá logót - megszerettük. Egy nehéz vasárnapi alkalom után páran leültünk a törzshelyünkön, ittunk egy-két fröccsöt, majd összenézve megállapítottuk: akkor ez már minden héten így lesz?! Nem hagyhatjuk cserben az embereket, akik számítanak ránk, az ebédre. Na, akkor kicsit keserűen, de felnevettünk, hogy még jó, hogy nem a Napi Betevőt választottuk.
Honnan jött az ötlet?
A törzshely szakácsai és vendégei fogtak össze egy december végi estén. A Kisüzemben vagyunk, ahol a szakácsok „látványkonyhát” visznek, így nap mint nap szembesülnek azzal, hogy mennyi pia fogy el esténként. Egy sör 400 forint, ebből az összegből ők egy rendes, éttermi kaját tudnak kihozni, alapanyagáron. Jött a gondolat, hogy a vendégek miért ne áldozhatnák be az egy korsó sör árát, ha tudják, jó célra fordítjuk. Bevált. Lassacskán tele lett a környék, a bulinegyed a Heti Betevő perselyeivel.
Mi volt az alapvetés?
1. Éttermi minőségű, „vasárnapi ebédet” adunk
2. Pártoktól, felekezetektől függetlenek vagyunk
3. Minden egyesületi tag és beugrós önkéntes a szabadidejében végzi a munkát, ingyen
A gyakorlatban mindez hogyan jelenik meg, vagyis miről szól az Egyesület mindennapi tevékenysége?
A pandémia előtt az ételosztás előkészülete sokkal komplexebb volt, mint ma. Ami állandó, hogy minden helyszínünkön egyedi munkaszervezés folyik a helyi sajátosságokat figyelembe véve. A példa kedvéért: a VII. kerületi alapszervezetnél a különböző típusú feladatokra külön stábtagok vannak. A közösségi média felületén a MC (Master of Ceremony) embere szervezi a folyamatokat. Az önkéntesekkel bejelentkezés alapján, email-en egyeztet az önkéntes-koordinátor, a főzőhelyeket hetekre előre köti le a másik, az ételosztáshoz szükséges műanyag eszközöket rendeli a terület felelőse, és a pénzügyeknek is megvan a gazdája. Autós segítségre is szükség van, ennek is van két „angyala”. A járványhelyzet előtt nagy dzsemborik voltak, együtt csomagoltunk a Kisüzemben, osztottuk az ebédet a fazekakból a Klauzál téren. Ma már az éttermek dobozolják be az ételt, mert a gyülekezési korlátozások miatt nem lehet közvetlen kapcsolatunk az emberekkel, ezért hajléktalanszállókra visszük az ebédet. Reméljük, hogy idővel visszatérhetünk majd a térre.
Hogyan zajlott az első akciótok megszervezése, mik voltak a gyakorlati tapasztalatok?
Nem illik ilyet kifecsegni, de a laikus lelkesedés vitt minket előre, gerilla akciónak nevezik az ilyet. Mire ráeszméltünk, hogy ezt jogi keretekbe kellene foglalni, eltelt néhány hét. Mi úgy emlékszünk erre az időszakra, hogy ez volt az Aranykor. Azon az estén a Kisüzemben arról döntöttünk, hogy az ebédet a szakácsok saját pénzükből főzik meg - 60 adag volt a kezdő tétel. A környéken tengődő hajléktalanoknak szórólapot osztottunk az első időpontról, helyszínről, és felhívtuk az ismertebb hajléktalanszállókat, hogy küldjék majd az embereket. Amikor megfőtt az étel 2013. december 29-én - csángógulyás -, a két szakács és pár barát kivitte a fazekat a Klauzál térre, ahol teljesen szervezetlenül kimérték a műanyagtányérokba az ételt. Mind elfogyott.
Milyen volt az elmúlt évetek?
Nehézségek, kudarcok, újratervezés. Visszatekintve a legnagyobb kihívást a járvány okozza. A civil szervezetünk növekedésével járó folyamatok, az önkéntesség speciális nehézségei, a főzőhelyek esetlegessége mind megugorhatók voltak. Ami igazán fájdalmas, hogy ma nem tudunk találkozni az emberekkel, akikért mi a segítségben szövetséget kötöttük. Erre keressük a megoldási lehetőségeket.
Éttermekkel működtök együtt, kik és hogyan csatlakoztak a munkátokhoz?
A 60 adag gyorsan felment 120-150-re, már az első évben. A Kisüzem után a Kőleves, a Hoppá! és a KIOSK lépett be. Működésünk ideje alatt csak a fővárosban 30 étterem dolgozott nekünk, amelyek megkapták az adományokból összegyűlt alapanyagköltséget. Korábban voltak olyan éttermek, amelyek saját maguk finanszírozták az ételt. A Két Szerecsen, a Padthai voltak a legutóbb ilyenek. Ma minden éttermes partnerünknek fizetjük a költségeit, mert a járvány miatt nem várható el, hogy ezt támogatásként adják.
Önkéntesekkel dolgoztok, kik segítenek nektek?
Az elején a baráti kör hozta az újakat, aztán a közösségi média, informális csatornák és a médiaszereplések miatt gyarapodott a közösségünk. A legaktívabbakból formálódott a stáb, köztük meg aztán minden van: szakács, kertész, művész, újságíró, lakberendező, vegyész, biológus, marketinges, kézbesítő, életművész, informatikus, pénzügyes, logisztikus, mérnök, minden, ami az élethez kell.
Akartok - és/vagy tudtok-e terjeszkedni?
Budapesten a hetedik kerületben, a Kisüzemben, a nyolcban a Gólyában, vidéken Makón, Székesfehérváron és Pécsen van csoportunk. Azt szeretnénk, ha Budára, más vidéki városokba is eljutna a kezdeményezésünk. Dolgozunk rajta.
Honnan van pénz minderre?
Közhasznú tevékenységet végző szervezetként jogosultak vagyunk az SZJA 1%-os összegek gyűjtésére. Ennek összege az elmúlt években változatlan szinten maradt – idén próbálunk egy erősebb kampányt folytatni annak érdekében, hogy többen megismerjék a nevünket.
Először is szeretnénk megemlíteni az egyéni támogatóinkat, akik kisebb összegeket utalnak a számlánkra, de akár havi rendszerességgel. Számos céges támogatónk korábban egy-egy vasárnapi ételosztás költségét finanszírozta és csapatépítésként el is jöttek az ételosztásra. Tavaly ezen cégek szinte kivétel nélkül a korábbi ételosztás összegét vagy akár annak többszörösét is átutalva támogatták szervezetünket.
Nagyon fontos a "Művészek a Heti Betevőért" kiállítás és online aukció, melyet 2020-ban már ötödik alkalommal rendeztünk meg. Az aukció bevétele az egyesület éves költségeinek harmadát fedezi. A korábbi sikeres támogatói aukciók, melyek rendezvényekhez kapcsolódtak, mint pl. a Kocsmajális, tavaly elmaradtak, a továbbiakkal kapcsolatban még nem tudjuk mi lesz.
Hány adag ételt tudtok hetente készíteni a rászorulóknak?
A fővárosi helyszíneken összesen körülbelül 500, Makón, Pécsen és Székesfehérváron 100-150 adag készül, vagyis hetente közel 900 ember jut ebédhez. Emellett fontos tevékenységünk, hogy ruhát, vitamint, személyes támogatást is nyújtunk. A járvány alatt szájmaszkot, kézfertőtlenítőt is biztosítottunk a rászorulóknak.
A praktikumon túl. Milyen a hangulat, amikor összekészítitek és kiosztjátok az ételeket?
Ez leírhatatlan. Pörgés, mindenki a legjobbat adja, segít. Van, hogy bepuszil a káosz. De a rutin, a „tudja mindenki a dolgát” végül kisimít mindent. Amikor kiérünk a térre, amikor a nyolcadik kerületben megérkeznek a családok, amikor megéljük a testvériességet – akkor minden a helyére kerül.
Mi motivál benneteket, hogy erre áldozzátok a hétvégéiteket?
Nem az a kérdés, hogy nekünk miért éri meg. Nem hálát várunk. Egy társadalomban felelősek vagyunk egymásért, mert csak így tudunk fejlődő közösséget alkotni. Ma ő van bajban, holnap te lehetsz. Ha nem érzed át a kirekesztettség, a nélkülözés mibenlétét, akkor nem vagy részese az egésznek. Jó lenne ezt nem csak civilként vallani.
