Mikroszkopikus rákok, érdekes vízi atka, csak itt élő vadponty, az emberi hámsejteket csipkedő szúnyogirtó fogasponty vagy a tavon úszkáló tündérrózsák némelyike olyan egyedisége a tónak, amelyet érdemes megismerni – mondta el az MTI-nek Csiszár Viktor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki a hévízi tó közelmúltbeli kutatásának koordinátora is volt. Szerinte a tó élővilágával leginkább akkor érdemes megismerkedni, amikor kevés fürdőző merészkedik ki a szabadba, s a meleg vizű tó vonzza télen a madarakat is vonzza. Persze mindezt érdemes tudatosan szemlélni, mert ezek a különlegességek nem mindig látványosak, a gyógyulni vágyók vagy sétálók talán észre sem veszik őket.
Denevérek, pockok, madarak
A tó körül számos apró rágcsáló lakik, így előfordulnak vízi cickányok, vízi pockok, de olyan denevérfajok is, amelyek igénylik a víz közelségét, anélkül ugyanis könnyen kiszáradnának. A korábbi tanulmányok szerint hétféle denevért is találtak itt, köztük vízi és tavi denevéreket, sőt az igazán ritka alpesi fajtát is. Ezek egy része a tavon cölöpökön álló épületek alatt, a víz felszíne fölött fészkel, akárcsak a molnár- és füstifecskék, amelyek száma örvendetesen nőtt a korábbi évek csökkenése után. A madarak köréből a fürdővendégek által is kedvelt kis vöcsök különleges szokást vett fel, ugyanis vándormadár léte ellenére egy-két család rendszeresen itt telel át, ami meglehetősen ritka.
Télen, amikor a Balaton befagy, a Hévízi-tóra és melegen párolgó lefolyó csatornájára több madár is átköltözik. Ilyen például a fokozottan védett kis kárókatona néhány példánya, néha nagy sereg szárcsa, de a szintén nem védett körbe tartozó kárókatonák és tőkésrécék is megjelennek, s néha még egy-két szürke gém és hattyú is ide látogat.
Békafélék minden mennyiségben
A fürdőzők gyakran megijednek a tóban élő ártatlan kockás és vízi siklóktól, pedig jelenlétüknek inkább örülni érdemes, mert a kiváló vízminőséget bizonyítja. Békák is unkák nagy számban élnek itt, köztük kecskebékák, kis tavi békák, valamint vörös- és sárga hasú unkák. A szakember magyarázata szerint utóbbiak abban különböznek a békáktól, hogy nem brekegnek, hanem „unkognak”.
A tó meleg vizű lefolyójában mocsári teknősök is élnek, de találni néha vörös fülű ékszerteknőst is. Utóbbiakat felelőtlenül a terraristák engedik itt szabadon, ami azért veszélyes, mert ha szaporodnak, inváziós fajként akár kiszoríthatják a mocsári teknősöket. Szerencsére a tojásaik eddig nem élték túl a telet.
Elszabadult fogaspontyok
Ugyancsak akvaristák, de a Balaton közelsége is magyarázza a tó mai halállományának összetételét. A lefolyóban vagy húszfélével találkozni, magában a 36 méter mély Hévizi-tóban viszont csupán ötfélével. A szivárványsügér a Balatonból, a naphal viszont nagyjából tíz éve az akvaristáktól érkezett, és ez a nyolc-tíz centiméteres faj ma az egyedüli, amelyik kiválóan érzi magát itt. Ezüstkárász is úszkál a vízben, amely inváziós hal.
Több mint kétezer éve egy különleges halfajta is él Hévízen, amely a latin nevében is hordozza, hogy kisméretű hévízi vadpontyról van szó, amelynek alfajjá nyilvánítása éppen folyamatban van. Azért különleges, mert fajtársaival ellentétben elviseli a meleg vizet. S bár ma már nagyon nehéz rekonstruálni, hogy a tó élővilága milyen lehetett kétszáz vagy kétezer évvel ezelőtt, azt biztosan tudni, hogy a ma leggyakoribb, alig két-három centiméteres szúnyogirtó fogasponty az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során, amelynek keretében azt vizsgálták, vajon megeszi-e a Magyarországon is honos maláriaszúnyogokat. Mára olyan tömegben élnek a tóban, hogy mindenevőkké váltak, az elhalt emberi hámszöveteket is szívesen csipkedik, vagyis ugyanazt elvégzik, amit az ázsiai „gyógyító” halak.
