Amikor először hallottam róluk, a történetük ragadott meg. Amikor találkoztam velük, a személyiségük bilincselt le percek alatt.

Vibrál körülöttük a levegő, amikor sodró lendülettel, kifogyhatatlan mondandóval mesélnek magukról és munkájukról: "Egy a történetünk"- kezdik a beszélgetést.

Móricz Kata 9 éves volt, amikor különös látomásai voltak. Angyalokról, boszorkányokról, színekről mesélt édesanyjának, melyeket esténként látott. 11 évesen már egy olyan utcában végzett tértisztítást, ahol hajdanán temető volt, s ez megkeserítette az ott lakók életét.

"Szerettem volna neki segíteni(...)Éjszakánként sírdogált. Kétségbeestem, hogy mi lehet"- mesélte el az anya, Móriczné Molnár Katalin lélekgyógyász, parapszichológus és egészségfejlesztő terapeuta, aki minden erejével azon volt, hogy megértse mindazt, ami Katával történik.

Nem is sejtette, hogy egy nagyon hosszú úton indult el akkor, amikor bekapcsolódott egy úgynevezett fényadó klub közösségbe, ahol először hallott az energiáról, energiaátadásról, auráról.

Itt teljesen átlagos emberekkel találkozott, akiktől rengeteg dolgot megtanult, és akik megértették vele, hogy mindaz, ami lányával történik, bármily különös is, létező jelenség.

Hamarosan újabb tanfolyamok következtek, majd parapszichológus és egészségfejlesztő terapeuta végzettséget is szerzett.

Figyelem a beszélgetés alatt: talán az erős kisugárzás, szeretet, alázatosság és hitelesség a legtalálóbb kifejezések rá, ahogy mestereiről, angyalairól, a világos és sötét lelkekről mesél. Közben érződik, láthatatlanul is erős szálak kötik össze lányával, Katával, akivel együtt dolgoznak, vagy ahogy ők mondják: szolgálnak.

Szentesen klubot nyitottak, előadásokat és tanfolyamokat tartanak(pl.aura-tanfolyamok, tértisztítás, diapozitív metódus),  miközben mindketten képzik magukat (lánya is elvégezte az egészségfejlesztő terapeuta szakot), és külön-külön gyógyítanak.

Kata közben átszellemülten beszél arról, hogy első "sikere" egy nagyon komoly esethez köthető. Egy fiatal nő elrákosodott méhszájsebét sikerült meggyógyítani, s azóta is eredményesen kezel rákos betegeket, illetve segít energetikai problémákon.

"Mankó vagyok a Jóisten kezében(...)de próbálok úgy élni, mint mindenki más"- mondja többször is, de hangsúlyozza, hogy nem erőlteti rá segítségét az emberekre, nem kutakodik más személyiségében, s munkájához nem a földi világból kapja a segítséget.

Találkozásunk után különös érzésekkel sétálok hazafelé a hidegben. Már tudom, hisz elárulták, hogy két őrangyalom van.

Állandóan a hátam mögé pislantok. Tényleg ott vannak.

Közben aggódok, hogy meg ne fázzanak- és csendesen mosolygok magamon...