És a sokadik ilyen állapot után már in statu nascendi (a keletkezés pillanatában is) minősíteni, akár hasonlítani is tudja az élményt, és tiltakozik (tagadja, vagy elmenekül) - avagy megadja, átadja magát az újabb őrületnek, reménykedve, hogy most jobban fog tudni vigyázni magára...
Utaltam már a feromonokra, ezekre az önazonosító illatmolekulákra, amelyek annyira erős hatásúak, hogy a növényvédő szakemberek fogamzásgátlóként használják őket a rovarok között. Ezoterikus pszichológusként - nem lebecsülve a feromonok szerepét - elsősorban az anima és az animus ősképéről szólok (ismét, de most részletesebben), mert nagyon jól értelmezhető általuk sok dolog.
Carl Gustav Jung - megint Jung - fogalmazta meg számunkra az anima-animus ősképet, amely a több ezer éves jin-jang elvhez hasonlóan átjárja kapcsolatainkat. Az egy, oszthatatlan és halhatatlan lélek (amely ugyanakkor a világlélek része és az isteni szikra hordozója) tartalmazza mindnyájunkban a nőkről és a férfiakról összegyűlt őstapasztalatokat: a nőkben az animus képviseli férfi-modellt, a férfiakban az anima a nőit.
Ezek az őstapasztalatok a kollektív tudattalan archetipikus szimbólumaiban és képeiben szunnyadnak, és kiegészülnek az egyéni vagy személyes tudattalanban összegyűlt, az ellenkező nemű szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel kapcsolatos - nem tudatosult - információkkal, beleértve a nagy családból és az egész társadalmi környezetből származó, a nemi szerepet hordozó modelleket is.
Nézzük ennek a kicsit elvont fejtegetésnek az érvényesülését a gyakorlatban!
Az anima a férfiben ható női, az animus pedig a nőben ható férfi lélekrész. Mindkettő tartalmazza természetesen a sajátját is, de amellett, azt kiegészítve, bizonyos szempontból annak ellenében ott él a másik is. Vannak aztán férfias nők és nőies férfiak; róluk látszik, lerí, hogy túlsúlyban vannak bennük a másik nem stílusjegyei, tulajdonságai. És vannak, akikről csak akkor vesszük ezt észre, ha megszólalnak vagy más módon megnyilvánulnak.
Megkísérelve a lehetetlent, nézzük, "hogy lesz ebből szerelem?"
Ha - rendőri zsargont használva - egymás "látóterébe kerül" két (példánkat illusztrálandó különböző nemű) ember, megkezdődik az információ-áramlás először az igen-nem, pozitív-negatív, kellemes-kellemetlen stb. tengely mentén. A kutatások szerint a nő egy másodperc alatt már az is eldönti, hogy tudna-e intim kapcsolatot létesíteni az adott férfivel, és pozitív esetben olyan jeleket ad (aura, metakommunikáció, sexepil), amelyek hatására a férfi észreveszi őt... (A teljesség kedvéért ide kell írnom, hogy negatív esetben is lehet később akár halálos szerelem is, de ez nem tipikus, és mi most az "egyszerű" példánál tartunk.)
Tehát a nőt észrevevő férfi kezdeményez. Ennek tudattalan részében az így észlelt jelek hatására bocsátja ki magából animáját (mint egy hálót), s ha az "illeszkedik" az egészet kiváltó nőre, megtörténik a csoda: a férfi érzi, most már tudatosan, hogy fennforgás van, és nyomulni kezd (azzal is, ha a halak etetése trükköt alkalmazandó, feltűnően átnéz a nőn).
Bármilyen stratégiát és taktikát alkalmaz, pszicho-neuro-fiziológiai következmények lesznek. A három nagy pillér: az ideg-, az immun- és a belső elválasztású mirigy-rendszer közül ebben a sorrendben indulnak meg a válaszok.
A vegetatív idegrendszerben szimpatikotónia keletkezik, vagyis ötágú csillag lesz a férfiből: a fej és a négy végtag kapja a legtöbb vért, ehhez (néha ökölcsapásszerű élménnyel) majdnem teljesen leáll a gyomor-bél traktus, felgyorsul a légzés és a szívműködés, a pupilla kitágul, hiperérzékennyé válik a szaglás és a hallás... Agyi szinten jobbfélteke-dominancia, majd féltekei szinkronizáció jön létre szerelem-endorfinokkal lelocsolva (az elvarázsoltság és ugyanakkor a "minden bejön" állapota)... Az immunrendszer szinte teljesen leáll, hogy aztán később szupererőssé váljon...
Endokrinológiailag (ez a belső elválasztású mirigyekkel foglalkozó tudomány) teljesen áthangolódik a rendszer: lentről felfelé ugrálva, ha lehet, még tovább emelkedik a tesztoszteron-szint, a mellékvesék adrenalin-szekréciója nő, az agyalapi mirigy (és a limbikus rendszer) padlógázzal jár...
A viselkedés szintjén - mivel, mint tudjuk, a nő már beleegyezett -, ha csak nem követ el valami nagyon durva hibát a férfi, megkezdődik a násztánc, és persze két szinten egyszerre: időnként mondanak valamit, mosolyognak, de ugyanakkor közelednek, bűvölik a tekintetükkel, majd megérintik, megfogják egymást...
És boldogan élnek, amíg tart a szerelem.
Csiky Antal
[email protected], [email protected].