hanem a szénhidrát-fogyasztást. Csoporttársaimmal együtt lassan elérem a kívánt súlyt. Mi a további teendő?Az első hónap után egyre bátrabban álltam rá a mérlegre, mert szinte napról-napra kevesebbet mutatott. Miközben erőm teljében voltam, és nem éheztem. Sőt! Napról-napra bővült azoknak az ételeknek a köre, amiket visszavehettem az étrendembe.

A legfontosabb a tej és a gyümölcs, amiről az első két hétben le kellett mondanom, ám a fogyókúra második szakaszában alapvetőkké váltak. Megmaradt persze a natúr hús, minden fajta feldolgozásban, a lényeg, hogy panír - tehát szénhidrát - nélkül, és a zöldségek, a tojás.

Jöhettek a sajtok, a hidegtálak csemegéi. S egyszer-egyszer egy héten megengedtem magamnak némi édességet is, na nem fánkot vagy más tésztafélét, hanem pöttyös túrórudit.

Csoporttársaim és doktor-nénim, akikkel közösen csináljuk a fogyókúrát, kicsit meg is róttak érte, hiszen a csoki-bevonat elvileg tilos, és a cukrozott túró se ajánlott. Ám amikor megmutattam nekik a termék csomagolásán, hogy a pöttyös szénhidráttartalma jóval kevesebb más hasonló édességnél, elfogadták a döntésem. Ha már kívánom az édességet, inkább egyek ilyen egészségeset!

S hogy ugorjak egy nagyobbat időben: a második hónap végén - bár továbbra is szigorúan számoltam a szénhidrátgrammokat - megállt a fogyás. Ez így jó - mondták a többiek -, mert amit majd ezután leadsz, az nem jön rád később vissza pillanatok alatt. A napi mérlegelés helyett átálltam a heti mérlegelésre, de még így se voltam miden hétfő reggel elégedett. Igaz, vigasztalt, hogy a környezetem ennek ellenére továbbra is úgy látta, csökken a súlyom egyenletesen.

Nos, ha kilóban nem is, centiben valóban így volt, ugyanis előbb csak rám jöttek a két-három számmal kisebb szoknyák és nadrágok, majd kényelmesek lettek, végül lazák. Amellett azonban, hogy továbbra is betartottam a semmi kenyér, semmi krumpli, semmi rizs alapelvet, és szinte csak ásványvizet és a cukor nélküli gyógyteákat ittam, még két dologra figyeltem: a vitaminok szedésére és a mozgásra.

 Ez utóbbi, sokakkal ellentétben, 92 kilósan se hiányzott az életemből, de 80 majd 75 kilósan sokkal több sikerélményt okoz.

Most itt tartok: igen közel az áhított 70 kilóhoz (175 centiméter magasan és 45 évesen ez a reális cél). Szinte teljesen átszokva a korábbi, szénhidrát-dús ételekről a szénhidrátban szegényekre. És bár ügyelek rá, hogy naponta többször egyet keveset, és ne egyszer - főleg ne este - sokat, már nem jár folyton az ételeken az eszem. Még egy-két hét, és beállíthatom úgy a végleges étrendemet, ami mellett megőrzöm az elért eredményeket!