De nem azt vállaltam, hogy föltalálok valami újat, hanem azt, hogy a más(ok) által föltalált módszert kipróbálom, és leírom a saját tapasztalataimat. Nekem sikerült.
Sorozatunk első három részéből kiderült, hogy az Atkins fogyókúra segítségével adtam le közel húsz kilót. Három és fél hónap kellett hozzá, és némi önfegyelem. Egy percig sem éreztem azt, hogy éheznék, de persze nem ehettem azt, amit megkívántam. Hiszen folyamatosan ellenőriznem kellett a kapott táblázatból a kiválasztott ételek szénhidrát tartalmát. Semmi kenyér, semmi sütemény, semmi cukor, viszont bőségesen natúr hús, tengeri herkentyűk, tojás, zöldség, mérsékelten gyümölcs.
S most egy újabb nagy elhatározás előtt állok: képes leszek-e hosszabb távon, lehetőleg életem végéig megtartani a most elért ideális, 70 kilogrammos testsúlyomat. (175 centiméter magas, 45 éves nő létemre ez volt a célom.)Doktor nénink - hűséges olvasóim talán emlékeznek rá, a fogyókúrát nem egyedül kezdtem el, hanem egy belgyógyász szakorvos által vezetett csoportban - szerint ezt már akkor eldöntöttem, amikor beiratkoztam a programjára. És igaza van. Hiszen az elmúlt hetek alatt teljesen átalakult az étrendem, és bár korábban is szedtem vitaminokat és sportoltam, ezekre is sokkal tudatosabban figyelek. A kívánt testsúlyt elérve miért adnám hát fel? Miért térnék vissza a korábbi egészségtelen táplálkozáshoz?
A fogyókúra előtt hetente többször előfordult velem, hogy a helyben sütő pékségek becsábítottak egy-két friss pogácsára, lekváros buktára. Nos, ez most már tilos. Ahogy nem állhatok meg a pizzás előtt se egy szeletért. A hamburgerekről és a sült krumpliról nem beszélve. Mindezek a rendkívül magas szénhidráttartalmú ételek nem csak azért szerepelnek örökre a tilalmi listán, mert hizlalnak, hanem elsősorban azért, mert kevés a test működéséhez fontos anyagot tartalmaznak. Egyszerűen egészségtelenek.
Hosszan sorolhatók lennének még azok az ételek, amelyről végleg le kell mondanom. A legjobban talán a rántott csirkén a panírt sajnálom, no meg a paprikás csirkéhez a nokedlit. Ám elhihetik, most amikor leírom korábbi kedvenc ételeimet, már nem fut össze a számban a nyál. S rántott hús helyett szívesen eszem grill csirkecombot, nokedli helyett sült zöldséget. S hozzá cukros üdítő italok helyett ásványvizet vagy cukor hozzá adása nélkül készült gyümölcslevet kérek. A desszert? Van, ahol készen kapni, de ha éppen nem, hát elkészítem magamnak: natúr joghurtba vagy túróba teszek egy kis kanál cukor nélküli lekvárt. Jól összekeverem, beledobok néhány apró darabka gyümölcsöt - isteni édesség. És egészséges. Igen, annak, hogy megtartsam az optimális súlyomat ez a kulcsszava: csak olyasmit egyek, ami egészséges.
(A minap találkoztam egy tíz éve nem látott ismerősömmel. Nahát, nem szokásom ilyeneket mondani - kiáltott fel -, de te semmit nem változtál! Én meg mosolyogva vettem tudomásul a dicséretet. És nem világosítottam fel: Pedig, ha akár csak öt hónapja láttál volna, húsz kilóval kövérebben, és sok-sok évvel öregebben. Barátaim - talán kicsit elfogultan - azt mondják, tíz évet fiatalodtam. A lényeg azonban nem ez, hanem hogy a fogyás eredményeként ismét normális lett a vérnyomásom - gyógyszerek nélkül! - és megszűnt a bokám duzzanata.)
Aki valami nagyon különleges fogyókúrás módszerre számított, az így, cikksorozatom végén most valószínűleg csalódott. De nem azt vállaltam, hogy föltalálok valami újat, hanem azt, hogy a más(ok) által föltalált módszert kipróbálom, és leírom a saját tapasztalataimat. Ami mindössze ennyi: figyelni arra, hogy amit eszel, az mennyi szénhidrátot tartalmaz. Pontosan szedni az orvosod által szükségesnek vélt vitaminokat. És persze mozogni, lehetőleg sokat. A mozgás azonban - ezt is elhihetik -, ha nem párosul egészséges táplálkozással, önmagában nem segít a súlyproblémán.