A halláskárosodás a leggyakoribb születési rendellenességnek számít, amelyet az esetek 50 százalékában genetikai okok idéznek elő. A másik 50 százalékban szerzett károsodásról van szó, amelyet kiválthatnak például méhen belüli fertőzések, bizonyos gyógyszerek terhesség alatti szedése, az arc és a fül fizikai anomáliái és a koraszületés.
A nemzetközi felmérések szerint a probléma minden ezer csecsemőből egy-hatot érint. A nemzetközi orvosszakmai protokollok ellenére sajnos Magyarországon - néhány intézményt leszámítva - jellemzően a hagyományos módszerekkel szűrik a halláskárosodást, így például csettintéssel, tapsolással ellenőrzik a gyermek hallását, de így nem szűrhető ki például, hogy milyen mértékben és mindkét füllel egyaránt jól hall-e a kicsi.
Dr. Jókay Kinga a korai felismerés fontosságával kapcsolatban elmondta, a hallásfunkciót lehetőség szerint már a születés első hetében érdemes ellenőrizni, hogy szükség esetén minél előbb, még 6 hónapos kor előtt megkezdődhessen a kezelés. Ha ez nem történik meg, fennáll a veszélye annak, hogy a szülő akár a nagyon súlyos halláskárosodást is csak a gyermek kétéves kora után fedezi fel, ezzel értékes időt veszítünk, amelyet már a kezelésre fordíthatnánk. A legbiztosabb vizsgálati módszer az úgynevezett otoakusztikus emissziós vizsgálat, amely pontos képet ad a gyermek hallásáról és semmilyen kellemetlenséggel nem jár. A pár perces vizsgálat során a baba egyik, majd másik fülébe egy puha érzékelőt helyeznek, amely halk, kattanó hangokat bocsát ki, és méri a belső fülből érkező válaszreakciókat. A szűrést akkor érdemes végezni, amikor a gyermek nyugalmi állapotban van, alszik vagy akár eszik. A mérést ugyanis befolyásolhatja az, ha a kisgyermek sír, vagy sokat mocorog, de az is, ha a füle tele van fülzsírral, vagy magzatmázzal. Abban az esetben, ha a vizsgálat többszöri ismétlés után is kedvezőtlen eredményt mutat, audiológiai vizsgálatot érdemes végeztetni, amelynek során a különböző hangmagasságú hangokra adott agyi reakciót mérik.
A későn felismert vagy nem megfelelően kezelt halláskárosodás súlyos következményekkel járhat. Az a gyermek, aki képtelen megfelelően kommunikálni és megérteni környezetét, magába zárkózik, frusztrált lesz, sőt személyiségzavar is kialakulhat nála. Önbecsülése csökkenhet, hiszen folyamatosan kudarcélménye van az iskolában, egészséges társai között nem találja a helyét. Így nagyon nehézzé válhat számára a társadalomba való beilleszkedés, a kapcsolatok kialakítása. Az esetleges halláskárosodások korai kiszűrése éppen ezért fontos, mivel idejében fény derül a bajra, és a gyermek számára legmegfelelőbb kezelési módszer kiválasztásával hozzásegíthetjük, hogy teljes életet élhessen - hangsúlyozta Dr. Jókay Kinga.
Dr. Jókay Kinga a lehetséges kezelési módokkal kapcsolatban elmondta, amennyiben fény derül a halláskárosodásra, különböző kezelési módszerek közül választhatunk. Ezt természetesen befolyásolhatja a sérülés mértéke (enyhe, közepes vagy súlyos), illetve az érintettek személyes elképzelései. A szülők dönthetnek a hagyományos orvosi megoldások - műtéti beavatkozás és a hallókészülék használata - mellett, de ezen felül szakemberek segítségével a jelbeszéd és az ajakról való olvasás elsajátítása is hozzásegítheti a gyermeket a kommunikációs akadályok leküzdéséhez. Célszerű a problémát több oldalról megközelíteni, a fenti kezelési módokat kombináltan alkalmazni. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a halláskárosult személyek lelki világa is sérülhet, ez fokozottan igaz a kicsikre.
