A mai gyerekek már úgynevezett digitális bennszülöttek, számukra nem új a digitális technika, amit meg kell szokniuk, meg kell tanulniuk, hanem a mindennapi élet része.
Sokat hallhattunk arról, hogy a tévénézésnek milyen káros hatásai lehetnek a kicsikre, arról viszont csak keveset, hogy mikortól és mennyit lehet őket hagyni számítógépezni, tabletezni, telefonnal, konzolokkal játszani.
A babák a televízióval gyakran már az újszülöttosztályon találkoznak, hiszen a szobákban, de legalábbis a közös helyiségekben van tévé, és sokan nézik is. „Úgysem tudja még, mi megy benne” – mondja sok szülő. Sok családban szokás a háttértévézés napközben, de gyakori az is, hogy ha nappal nem is, de este folyamatosan megy a tévékészülék. A babák tehát már akkor „néznek” tévét, amikor ugyan még nem aktív nézői, de passzív befogadói az onnan érkező ingereknek.
Hogyan hat a babára a tévé?
Túlterheli az idegrendszerét. Bár úgy tűnik, a baba nem reagál a tévére, nem nézi, hatása azonban van, hiszen az onnan érkező zajokat, fényeket akkor is érzékeli, ha nem nézi. Mivel ezek általában nagyon intenzív fények és zajok, a folyamatos tévézés, még, ha passzív befogadóként is, de túlterheli a csecsemő, a totyogó idegrendszerét. Az esti túlfáradás, hangos, kimerült sírás, túlpörgés és az ezzel összefüggésben lévő nehéz elalvás hátterében is gyakran ez áll.
Kevesebbet mozog. Ha a baba nem nézi a tévét, de egy szobában van vele, akkor is hatással van rá. Kamerás kísérletek bizonyították, hogy azok a babák, akik a bekapcsolt tévével egy szobában voltak, idővel nézni kezdték, és emiatt kevesebbet játszottak ugyanannyi idő alatt, nem tudtak elmélyülni a játéktevékenységben, mert a tévé mindig elvonta a figyelmüket, valamint sokkal kevesebbet mozogtak, mint azok a babák, akik mellett nem szólt a tévé. Bár a szülő számára sokkal kényelmesebb, ha a kicsi néha nyugton van, amíg a tévét nézi, illetve, ha ő nézheti a tévét, miközben a baba mellette játszik, ezt lehetőség szerint minél rövidebb időre korlátozzuk, mert a mozgás az, ami a baba fejlődését elősegíti.
Fárasztja a szemét. A mai modern tévék ugyan már kevésbé fárasztóak a szem számára, mint a régebbiek, azonban a kicsi szeme még nem eléggé fejlett, ezért a huzamos tévénézés, az egy pontra fókuszálás nem tesz jót neki, ez később rövidlátáshoz vezethet.
Nem érti, amit lát. Sőt, a 3-4 éves gyerekek sem igazán értik. Ezért nagyon fontos, hogy ha már tévézik a gyermek, akkor a korának megfelelő meséket nézze, ne a felnőtteknek való műsorokat. Jobb, ha együtt nézünk vele meséket, hogy el tudjuk magyarázni, mi történik, és ő is fel tudja tenni a saját kérdéseit.
A tévében látható agresszió növeli a gyermek agresszivitását is, ezért is fontos, hogy jól válogassuk meg a kicsi által nézett meséket, mert sokszor még a gyermekműsorokban is előfordulnak agresszív jelenetek. Fontos tudni, hogy míg az olvasott mesében látható képet a kicsi nem képzeli el teljes valójában, addig a tévé ugyanannak a mesének a valódi változatát jeleníti meg. Például, amikor a farkas megeszi a nagymamát, azt mesélés közben a kicsi nem véres valójában képzeli el, ezért ott ez számára egészen mást jelent, mint amikor a tévében ezt megjelenítik. A tévében látottakat a kisgyerekek gyakran le is utánozzák, ezért is kerülendők a nem megfelelő mesék.
Egyéves kor alatt lehetőség szerint ne tévézzen a kicsi, és utána is csak kisebb 5–10 perces, korának megfelelő meséket nézzen. Ne legyen egész napos tévézés, ne menjen mindig a mesecsatorna, mert ez ugyan remekül leköti a figyelmét, de ebben a korban a legeslegfontosabb az aktív mozgás, ami tévézés mellett nem valósul meg.
Mi a helyzet a többi digitális kütyüvel?
A legfrissebb kutatások szerint érdemes megkülönböztetni egymástól a passzív és az aktív médiafogyasztást. A passzív befogadás, például a tévé esetében, nagy mennyiségben káros a gyermek számára. Az aktív médiahasználat azonban, mint amilyenek a számítógépes játékok, tabletek, telefonos, konzolos játékok, egészen más hatással van a gyerekekre. Ezekben ők is aktív résztvevők, a koruknak megfelelő játékok fejlesztik a készségeiket, a fantáziájukat, a logikájukat. Több vizsgálat is kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik naponta több órát tévéztek, később nagyobb valószínűséggel küzdöttek magatartási problémákkal, míg azoknál, akik naponta videojátékoztak, nem fordultak elő ilyen problémák. Szakemberek egyetértenek azzal, hogy ezek az aktív játékok sokkal inkább a valódi játékokhoz hasonlítanak, mint a tévénézéshez.
Fontos, hogy ezekből a játékokból is a kicsik életkorának megfelelőt válasszuk, és ne hagyjuk hosszasan egyedül játszani. A mai gyerekek számára már természetes, hogy a játékokból létezik multiplayer, hogy közösen is lehet játszani. Bár sok helyen írnak róla, hogy ezek a játékok magányosabbá teszik őket, a valóság azt mutatja, hogy a gyerekek szívesen játszanak a barátaikkal vagy a szüleikkel együtt videojátékokkal.
Mint sok mindenben, a digitális médiahasználatban is az arany középút a legjobb: engedni, mert ez is az élet része, de tartani a mértéket, sokféle, változatos egyéb játéklehetőséget, programot kínálni a gyerekeknek, hogy ne az állandó tévézés legyen a kedvenc időtöltésük.
Forrás: kismamablog.hu
