Párkapcsolatban is, sok baráttal körülvéve is sokszor úgy érezheti a problémával küszködő, hogy mellette vannak, de nincsenek Vele. Aki pedig segíteni akar, mert mélyen átérzi a helyzetet, gyakran nem tudja, mit is mondjon, vagy tegyen.
Természetesen minden ember más és más személyiség, de íme néhány, általánosnak mondható jó tanács annak, aki segíteni szeretne.
1.) Ha munkahelyi válságban van párunk, akkor az első legfontosabb döntést, a továbblépését neki magának kell meghoznia. Ebben is segíthetünk azzal, hogy meghallgatjuk gondjait, még akkor is, ha olyan területen dolgozik, amihez mi nem értünk. Körülvesszük gyengédséggel, tehermentesítjük az otthoni teendők alól, amennyire csak lehet. Döntését semmiképpen ne siettessük anyagi oldalról, még akkor sem, ha a munkahelyváltás nehezíti majd esetleg a későbbi megélhetést. Csak a pénz miatt tovább viselni a stresszt, biztos, hogy megbosszulja magát.
2.) Ha már megszületett a döntés, hogy munkát változtat, minden lehetséges eszközzel próbáljunk meg neki segíteni új helyet találni. Ha jól ismerjük párunkat, tudjuk, mik a legjobb képességei, ezt neki is hangsúlyozzuk, amikor tépelődik, merre is lépjen tovább. Ha van módunk, és lehetőségünk, hívjunk fel minden ismerőst és barátot, akiről elképzelhető, hogy megfelelő munkát tud kínálni párunknak. Az emberek többsége nem tudja önmagát menedzselni, jól eladni!
3.) Ha anyagi természetű a probléma, akkor általában kölcsönt kell szerezni valahonnan. Ne feledjük, az emberek többsége utál direktben kölcsönkérni bárkitől is. Így ezt nekünk kell megtenni. Ha lehet, forduljunk először valamelyik családtaghoz, és kérjük meg, ajánlja fel ő, hogy kisegíti párunkat, és ne árulja el, hogy mi kértük meg rá. Ha a segítőkész családtagok is pénzszűkében vannak, próbáljuk meg valamelyik jó barátot - ugyanazzal a módszerrel, azaz, hogy ő ajánljon fel "hosszúlejáratú" kölcsönt. Ha van valami értékesebb, eladható ingóságunk, abból is meg lehet oldani, ezt azonban előbb feltétlenül beszéljék meg egymással. Akkor meg pláne, ha még nem élnek együtt, és valami sajátot szeretnénk eladni, és a pénzt odaadni. Mert nagy kérdés, hogy elfogadja-e egyáltalán a pénzt tőlünk.
4.) Komoly érzelmi, lelki megrázkódtatást jelent egy közeli családtag, vagy barát elvesztése. Ilyenkor nem elég, ha csak azt hajtogatjuk "Veled érzek kedvesem", az meg végképp nem jó, ha megpróbáljuk kizökkenteni fájdalmából, azzal, hogy ide-oda próbáljuk cipelni - kirándulni, vacsorázni, stb. A gyászt fel kell dolgozni. Bármily furcsa is, a legjobban úgy segíthetünk, ha együtt idézzük fel az elhunyt emlékét, közös élményeket, történeteket mesélünk, és sokat beszélgetünk róla. Ettől benne is emlékké nemesedik a halott, s jobban felfogja, hogy már nincs többé.
És soha ne feledjük, ami nekünk "kis ügynek", aprócska problémának tűnik, az annak, aki megéli, hatalmas teher lehet. Mindenkinek a maga problémája a legnagyobb. És nem az számít, mit gondolunk mi, hanem, hogy mit érez a másik!
Lovas Katalin
