A téma körüljárásában Gyenis-Angyal Melody párkapcsolati tréner, a Kapcsolatok: újratöltve kurzus megálmodója volt segítségünkre.
Férjeddel, Andrással egy 20 hónapos, gyönyörű kisfiú szülei vagytok. A baba születése utáni harmónia milyen módon őrizhető meg, vagy hozható vissza a szülők között?
„Mi alapvetően úgy álltunk hozzá a kisfiunk érkezéséhez, hogy mivel közös életünket ketten kezdtük, ezért a babánknak fontos az új helyzetbe illeszkednie, és nem fordítva. Nagyon ügyelünk arra, hogy életünkben továbbra is a kettőnk kapcsolata legyen az első. Ehhez minimum hetente egyszer, akármennyi teendőnk is van, tartunk egy randinapot vagy -estét, ami kettőnkről szól. A férjeknek már a baba érkezése után közvetlenül nagyon fontos figyelniük rá, hogy minőségi időt töltsenek el a feleségükkel, hiszen korántsem egyértelmű, hogy párjuknak az új anyaszerep magától értetődően könnyen megy. Az anyának és az apának is fontos, hogy a nő megőrizhesse addigi testvéri, baráti, feleség- és elsősorban női szerepét is.
Milyen praktikákat javasolsz még?
„A szülők bevezethetnek úgynevezett »fotelidőt« is, amikor a gyermekük még ébren van, és 10-15 percet a fotelben ülve, párként egymással foglalkoznak. Így a gyermek látja, hogy Anya és Apa törődik egymással, és ez biztonságot ad neki. Fontos baráti kapcsolataink megőrzése is, hogy kiszakadjunk a szülői szerepünkből, és érezzük, nem mindig a gyermekünk körül forog a világ. Sok szülő ott követi el a legnagyobb hibát, hogy férj–feleség kapcsolatukat igazából a fészekrakás ösztöne hajtja, és erre alapozzák a párkapcsolatukat. Ez veszélyes hozzáállás, mert ha nem folyamatában élik meg a két helyzetet, akkor először is férj–feleség kapcsolatuk másodrangúvá válik, másodszor pedig teljesen gyermekközpontú nevelést fognak folytatni. A szülői szerepeken túl feleségként és férjként is fontos megmaradniuk egymás számára.”
Mik egy édesapa legfontosabb feladatai a gyereknevelésben?
„A bizalom kialakítása: a legfontosabb, hogy a gyermek bízni tudjon az apjában, máskülönben a környezete, kortársai nagyobb befolyással lesznek rá. Úgy gondolom, az apa feladata egy olyan erős családi norma megteremtése, ami a gyermeknek is irányt mutat. Ezzel olyan erős családi lojalitás alakítható ki, amely egy életen át tart. A verbalitás: fontos, hogy az apa szavakkal is kivegye részét a gyereknevelésből, ne csak szemlélője legyen. Sok esetben a gyermek, ha nem kap visszajelzést az apjától, azt úgy értékeli, hogy nem érdekli, vagy elutasítja őt. A szeretet kimutatása a felesége iránt: erre folyamatosan szükség van, hiszen ennek hiánya az anya addigi szülői eredményeit gyakorlatilag nullára csökkentheti. Illetve itt visszakapcsolok a bizalom kérdésköréhez: ha egy gyermek azt látja, hogy az apja a számára legfontosabb személyt nem szereti, bízni sem igazán tud benne. A hibázási lehetőség megadása: egy gyermeknek azt kell éreznie az édesapja irányából, hogy még ha nem is sikerül neki valami, az apja értékeli az igyekezetét, és esetleges kudarcára úgy tekint, mint a sikeréhez vezető első lépcsőfokra. Ilyenkor az apa leginkább együttérzésével tudja kifejezni szeretetét gyermeke iránt, esetleg saját korábbi kudarcélményét megosztva vele.
A biztatás: fontos, hogy az apa, aki a családi normateremtő, egyben a gyermek szárnypróbálgatásait támogató buzdítás/biztatás fő forrása is legyen, ez feltétlenül növeli a kettejük közötti bizalmat. Ez fiúk esetében olyan »rejtett« formában is történhet, mint hogy az uzsonnászacskóban elrejt az apuka egy „Szeretlek fiam!” üzenetet. Lányoknál már más a helyzet. Főként a 11–13 éves korú kislányoknál, amikor beengedik édesapjukat törékeny világukba, például egy „Szerinted szép vagyok, Apu?” kérdéssel, az apának fel kell tudnia ismerni a helyzet jelentőségét, és azt, hogy mennyire komolyan kell vennie, mit és hogyan, milyen hangnemben reagál lánya felé, mit okoz válaszával lelkében. Intimitás kialakítása: kisfiú- és kislánygyermeknél is rendkívül fontos, hogy akár egy kisebb érintéssel, rendszeres öleléssel vagy jóéjtpuszival az apa is ki tudja fejezni szeretetét gyermeke iránt. Így olyan emocionális szükségleteit elégítjük ki, amelyek döntően befolyásolják nemi identitását. A lelkesedés őszinte értékelése: amikor egy gyermek őszintén lelkesedik saját ötlete, akár elkészült kis kézművesmunkája iránt, fontos, hogy az apa – és mindkét szülő - osztozni tudjon lelkesedésében, és adott esetben ne az ezzel járó felfordulást lássa otthon. Azt a pillanatot, amit földhözragadt, mindennapoktól megfáradt negatív reakciónk okozhat a gyerekben, jóvátenni nem tudjuk, és az arcára fagyott mosolyt sem törölhetjük ki saját lelkünkből. Inkább felcsillant szemeit akarjuk megőrizni magunkban!"
