A következő történeteket ismerőseimtől gyűjtögettem. Van köztük fullánkos-harcos és meghatóan kedves anyós is. Szándékosan sokszínű a példák palettája - fellengzősen hozzátenném: akár az élet.

"Van még egy jó módszer az anyósok ellen, az egyik katonahaverom receptje, kicsit merész... Friss házasok voltak, frissen vásárolt 10. emeleti kis szerelmi fészekkel. Előre mondták a családtagoknak, hogy a maguk ízlése szerint akarják berendezni, úgyhogy fali szőnyeget, képeket meg ilyeneket ne nászajándékozzanak nekik. Az anyós persze beállított egy faragott hintaszékkel: "pompásan illik majd a nappalitokba, drágám"! A haverom átvette a széket, és egy szó nélkül ledobta az erkélyről... Mondom, a 10. emeleten laknak..."

 "Anyós-sztorikról írsz? Tudnék mesélni! A legutóbb Karácsonykor gyűlt meg vele a bajom. Kis összejövetelt szerveztünk barátokkal, családdal, ő meg jelenetet rendezett. Először velem pörölt, aztán a barátnőmet meggyanúsította, hogy kikezdett a vacsoraasztalnál a férjemmel!"

 "Szülés után a baba intenzívre került, és én sem voltam valami jól. Az anyósom be se jött, hogy megnézzen, azt mondta, ha a gyereket nem láthatja - az intenzívre nem mehet be -, akkor nincs miért jönnie."

 "Nekem szerencsém van, tündér az anyósom. Az esküvő után nem volt pénzünk lakásra, nála laktunk. Rendesen beszálltunk a háztartási költségekbe havonta, több műszakban is dolgoztunk, ő meg mosott, főzött, takarított. Aztán összegyűlt a pénz, költözhettünk. Búcsúzás napján egy összegben visszakaptuk tőle a havonta beadott háztartási pénzt! Hogy bebútorozhassuk a saját fészkünket. Könnyek szöktek a szemembe, komolyan."

 "Az én anyósom nem jön át tanácsokat osztogatni sem, mert a nagymamaság szerinte öregíti, és úgy nem lehet pasizni. De legalább nyugtunk van tőle."

 "A nagymamákkal csak az a baj, ami az ember saját szüleivel egész tinikorától: azt hiszik, az élettapasztalatuk a jelen világban is érvényes, ezért mindent jobban tudnak. Lehetnek ettől még a legjobb akaratú szülők, és nem érdemes apróságokon összebalhézni.

 Ha nagyi átjön, megcukrozza a gyerek ételét, mert "olyan sovány ez a gyerek", bebugyolálja, mintha Szibériában lennénk, de nem gond, én meg leveszem róla a nagyködmönt, ha anyós elment. És nincs civódás. Jót akar, csak kicsit szurka-piszka, mert idős".