"Holtomiglan-holtodiglan" - ez az örök szerelem fogadalma, ami oly sok embernek megadatott már, s még többeknek nem. A globalizált, individualizált, rohanó világunkban átértékelődött a szerelem fogalma, a párkapcsolatok, házasságok nem bizonyulnak holtig tartónak. Már az ismerkedés is más formát öltött, lerövidült a közeledési szakasz, a kapcsolatban hangsúlyosabbá vált a szexuális tartam és elmondhatjuk, hogy mind rövidebb ideig tart. Felmerül tehát a kérdés, hogy a sírig tartó szerelem illúzió ma már? Tekintsük át, hogyan jutottunk el idáig!
Ha visszapillantunk az előző század első felére, akkor azt láthatjuk, hogy egy fiatal lány még az utcára sem léphetett ki gardedám nélkül, mert a jó hírét veszélyeztette. Eszembe jut drága nagymamám, aki a bálok és a táncház csodálatos legendáival kápráztatott el kislánykoromban. A táncos összejövetelek jelentették az ismerkedést. Tisztességes, erkölcseikre vigyázó büszke lányok a nagynéni vagy a kedves mama kíséretében látogattak el az ismerkedés helyszínére. Udvarias lovagok a gardedám engedélyével táncba vihették a hölgyeket, s kölcsönös szimpátia esetén, szigorú távolságtartás mellett, kacér pillantásokkal, szép szavakkal közeledett a fiatalúr a kisasszonyhoz. Néhány táncos este után hazakísérhette a fiú a lányt, s ha komolyak voltak a szándékai, akkor szülői engedéllyel közeledhetett a lányhoz.
Az ismerkedés fő célja a kölcsönösen előnyös házasság létrehozása volt. Az udvarló meggyőzte a leendő apóst (ritkábban anyóst) az előnyös tulajdonságairól és a hozomány nagyságáról. Férj és feleség egymás iránti vonzalma csak ezután következett. Házasságukat csak az ásó, kapa és a nagyharang választotta el. Jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, tűrtek és elfogadtak - ez tartotta össze a házasságokat. Persze voltak félrelépések, de ezek nem tudódhattak ki. A nemek közötti egyenlőség ismeretlen fogalom volt, egy nő, ha megcsalta a férjét, akkor azt főben járó bűnnek tekintették..
F. Dózsa Katalin művészettörténész szerint: "A XX. század egyik legfontosabb változása az, hogy a nők otthagyták a babaotthont. (Utalás Ibsen Nóra című drámájára. - a szerk.) Lehet nőemancipációnak is nevezni, hogy a nők többé már nem édes, csacska, védelemre és kényeztetésre szoruló kiskorúak, hogy leszálltak arról a piedesztálról, amelyről csodálták őket, s ami lehetetlenné tette az önálló és szabad életvitelt, de valószínűleg éppúgy emancipálódtak a férfiak is, amikor megszabadultak attól, hogy egy életen át robotoljanak az asszonyért és családért, vállalva minden felelősséget értük, de legalábbis annak látszatát." (http://www.ujjlenyomat.budapest.hu/mill_fav/dozsa.html Forrás)
Szüleinknek már több lehetősége volt. A mai 50-60 évesek generációja már az iskolában is és a munkahelyen is ismerkedhetett. A hatvanas évek Amerikából induló felszabadító mozgalma, a hippi korszak közelebb hozta a lányokat és a fiúkat egymáshoz. A szabadság az erkölcsök lazítását, a konvenciók megtépázását eredményezte. Igazi, lobogó szerelemből fogant gyermekek láttak napvilágot. Ez a generáció már kihagyta a szülőket az ismerkedésből és szabadon választottak párt. Ugyanazt csinálták ők is, mint a mai fiatalok, csak másként: lassabban, impulzívabban, erkölcsösebben, komolyabban.
A nők munkába állásával megváltoztak a nemi szerepek. A dolgozó nő, már nemcsak anya és sütő-főző-takarító feleség volt. A nők önállósodása magával hozta a házasságok bomlását is. Egy kereső nő már nincs kiszolgáltatva urának, aki a családfenntartó volt, hanem képes egyedül is talpon maradni. A házasság már nem a sírig tart, elmúlt az illúzió, hogy egy ember mellett kell leélni az életüket. Gyakran még ebben a korosztályban a gyermekek tartják össze a rossz kapcsolatokat, s ha kirepülnek az utódok, szétválnak a szülők is. Az ismerkedés mindenkit érint, ki egyedül van.
S mi a helyzet a mai fiatalokkal? Napjainkban szórakozóhelyekre, kocsmákba és diszkóba járnak a fiatalok ismerkedni. Pontosabban kitágult az ismerkedési tér, mindenhol lehet ismerkedni. Teljesen természetes, ha valakihez odamegyünk az utcán és elkérjük a telefonszámát. Lehet a suliban, a munkahelyen, a sportkörben és lehet a világhálón is keresgélni. "Járj nyitott szemmel a világban, soha sem lehet tudni, hol találsz rá a szerelemre!" - mondja a bölcs tanítás. Mégis nagyon sok a párját kereső, lézengő fiatal, akinek üres és tartalmatlan az élete, hiszen magányos. Lehet, hogy szerepet játszik ebben, hogy többségük csonka családban nőtt fel, karrierista szülő szerepeket lát, nem tudják, milyen volt a nagyszülők fiatalkora, mert azok a fizikai távolság miatt nem tudják átadni életbölcsességüket.
A tér növekedésével kitágultak az erkölcsök is. Lazább és gátlástalanabb lett az ismerkedés. Nem ritka eset, hogy ismerkedés gyanánt úgy lép oda hozzád valaki, hogy felteszi a kérdést: hozzád vagy hozzám? De ha nem is ez az első kérdése, valószínűleg még elvállás előtt elhangzik egy konkrét szexuális ajánlat. Nemtől függetlenné vált a kezdeményezés, lányok is bátran leszólítják a kiszemeltet, s nyíltan kikezdenek a srácokkal. A negédes, finomkodó ismerkedési játék agresszívabbá és céltudatosabbá vált. Nem rójuk feleslegesen a köröket, hiszen bőséges a kínálat. Ha egy nemet mond, nem kellek neki, akkor jön a másik.
A szalmalángszerelmek, futó kapcsolatok persze nem zárják ki az egy igazi társ megtalálását. Mindenki erre vágyik. Míg fiatal az ember, keresgél. Az ifjúsági korszakváltásból fakadóan hamarabb önállósodnak a fiatalok, korábban szereznek tapasztalatokat az életből, intenzíven szórakoznak, és sokáig a tanulással, a karrierjük építésével foglalkoznak. A meghosszabodott iskolai életszakasz következtében időben kitolódtak a fontos életesemények, úgy, mint a családalapítás, gyermekvállalás. De eljön az idő, a belső kényszer diktálja, hogy megállapodjunk valaki mellett. Napjainkban ez már harminc éves kor környékén következik be. A tendencia szerint pár évig tart a megtalált boldogság, s utána elválnak a szerelmesek útjai. Az idősebbek tapasztalata szerint ez azért van, mert kevesebbet tűrünk, nagyobbak lettek az igényeink, nincsenek korlátozó tényezők, hajt valami jobb utáni vágy.
Egy szerelem akkor maradhat életben, ha minden nap megküzdünk érte, mindketten. S ha problémák vannak, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha egy új emberhez menekülünk, lehet, hogy egy szakember tud még segíteni.
folyt: Internet szerelem
Pató Erika
