Korábban azt gyanították, hogy azért nem tudnak jellegzetes hangokat produkálni, mert fizikailag nehézkes elég erős légáramot generálniuk hosszú nyakukon át a hangképzéshez. (Egy kifejlett állat majd 6 m magas!) Mások szerint az állatok alacsony frekvenciájú infrahangokat – emberi füllel nem észlelhetőek - használnak, mint az elefántok és más nagy testű állatok teszik a hosszú hatótávú kommunikációhoz.
Miután megvizsgálta a három európai állatkertben rögzített, majd 1000 órányi dokumentált hangot, Angela Stöger, a Bécsi Egyetem kutatója és csapata nem talált bizonyítékot az infrahangos kommunikációra, ellenben furcsa „mormogást” észlelt a zsiráfok lakhelyéről éjszaka.
Alacsony frekvenciájú – mintegy 92 Hz – hangnak bizonyult, ami nem infrahang, mert még éppen észlelni tudjuk. A kutató és csapata szerint időtartama változó, és hangok gazdag kombinációjából áll.
A zsiráfok szociálisan strukturált rendszerben élnek, a kutatók hosszú ideje próbálják feltárni, hogyan kommunikálnak – tette hozzá Meredith Bashaw, amerikai szakember. Szerinte a hümmögés a horkoláshoz hasonlóan passzívan is létrejöhet, vagy alvó állapotban is kiadhatja az állat, mint amikor az ember beszél, a kutya ugat álmában. De az is elképzelhető, hogy így kommunikálnak egymással a sötétben, amikor a látás korlátozott.
A kutatóknak nem sikerült meglesniük az állatokat mormogás közben, ezért egyelőre nem tudni, milyen magatartás járul a hangokhoz. Más, hasonló szociális berendezkedésű fajoknál azonban a hangképzésről ismeretes, hogy olyan információkat közöl, mint életkor, nem, nemi vágy vagy éppen dominancia.
Itt a Fővárosi Állat- és Növénykert legújabb szerzeményeiről, a cebui disznókról is olvashatsz!
A kutatást a BMC Research Notes folyóirat közölte.
