Magyarországon a nők átlag magassága 172 cm. Ha valaki ez alatt van, felvesz egy tíz centis magas sarkú cipőt, és máris jobban érzi magát a bőrében. De mi van akkor, ha valaki a 172 fölötti méretekkel rendelkezik? Nem 173, vagy 175, hanem mondjuk 1 méter 85 centivel. Alacsonyító cipőt nem találtak föl, tehát kénytelen az egyén megbarátkozni magasságával.

Egy férfinél előny, ha minél magasabb. A nőnél viszont hátrány. Legalábbis én a 183 centimmel így érzem. Kevésbé vagyunk mozgékonyak, mint egy alacsonyabb nő. A gyerekkori táncosnői álmainkat bedobhatjuk a kukába, a gerincferdüléstől meg alapból eltiltanak minden terhelő sporttól, és marad a gyógytorna...Persze másképpen is történhet. A magasság nem mindig jár együtt a gerincferdüléssel, ha szerencsés vagy kihasználhatod az adottságod, és elmehetsz kosárlabdázni...Én sajnos azonban nem a szerencsések közé tartozom...Nem futhatok, nem ugrálhatok, és ha egy fél napnál többet állok óriási fájdalmaim vannak.

Ezen kívül még meg kell említenem a gyerekkori sérelmeket is, melyeken mindenki túl esik, csak a magas vékony lányok triplán "megkapják a magukét"...Mai napig élnek bennem azok a kedves becéző szavak, melyeken szólítottak: csontváz, létra, deszka; stb...Most nagyon jókat mosolygok a múlton, de akkoriban nehezen éltem meg.

Végezetül, pedig a párválasztás is elég nehéz feladat egy magas nőnek. Ugyan lehet látni olyan párokat, ahol a nő magasabb, mint a férfi, de az átlagos felfogás az, hogy a férfinak kell magasabbnak lennie a kedvesénél. Számomra is nagyon fontos, hogy felnézzek a férfira, akit szeretek. És be kell vallanom, rendkívül kevés magas férfi mászkál Budapest utcáin.

A sok negatívum mellett azért vannak jó oldalai a magasságnak. Ha kimegyek egy koncertre, mindig látom a színpadot. Soha nem kell fogyókúráznom, annyit ehetek amennyit, csak akarok, nem tudok hízni. Végül, pedig imádnak a férfiak, mert kuriózum látványt nyújtok. Hosszú kecses nyak, hosszú combok...szóval mindennek megvannak a jó oldalai is, és most már nem szeretnék alacsonyabb lenni, na jó csak akkor, mikor beverem a fejem a metróban...