A testület a környezeti kockázati tényezőket vizsgálta, vagyis mindazokat a tényezőket, amelyek nem genetikai alapúak, hanem a levegőben és a vízben vannak, sőt az étrendünkkel, a vitaminszintünkkel vagy olyan kérdésekkel állnak összefüggésbe, mint például az éjszakai műszak végzése. Bár a szakértők sajnálatukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztási cikkeket túlságosan kevés biztonsági vizsgálatnak vetik alá, úgy vélik, hogy nincs elég humán kutatás, ami alátámasztaná, hogy bizonyos növényvédőszerek, kozmetikumok vagy a biszfenol-A (BPA) növelnék az emlőrák kockázatát. Irva Hertz-Picciotto, az Amerikai Tudományos Akadémia Orvostudományi Intézetének vezetője szerint nincs elég tudományos adat ahhoz, hogy azt tanácsolják az embereknek, azonnal dobják el a vizesflakonokat. A testület jelentését szerdán tették közzé egy texasi rákkonferencián.

A jelentés egyik társszerzője, Dr. Michael Thun szerint a szakemberek jobb munkát végeztek az emlőrák kezelésében, mint a betegség megelőzésében. A jelentésben az áll, hogy a testsúly és az elhízás azért számít sokat, mert a zsírsejtek ösztrogént termelnek, és ez a hormon táplálja a legtöbb emlődaganat növekedését. A többi kockázati tényező azonban ennél összetettebb. A mértékletes alkoholfogyasztás csökkenti a szívbetegség kockázatát, ugyanakkor valamelyest növeli az emlőrák kockázatát. A többi rizikófaktor közé sorolják az ösztrogént és progeszteront kombináló hormonkezelést, a változókor utáni túlsúlyt, az alkoholfogyasztást és az orvosi szűrésekből származó túl sok sugárzást, különösen gyermekkorban. Két-három hasi CT-vizsgálat például annyi sugárzással jár, mint amennyit az atombomba túlélői kaptak. A mammográfia olyan alacsony sugárzással jár, hogy ennek kerülését nem javasolják.

A hajfestékeket és a mobiltelefonokból, mikrohullámú sütőkből és már elektromos készülékekből származó sugárzást nem sorolják a kockázati tényezők közé. A dohányzás a valószínű rizikófaktorok csoportjába tartozik, míg a másodlagos dohányfüst, az éjszakai műszak és a benzol behatása a lehetséges tényezők közé sorolható. A BPA és más műanyagok befolyásolhatják az ösztrogénszintet, de káros hatásukra egyelőre nincs elegendő tudományos bizonyíték.

Forrás www.betegszoba.hu