Nem, több száz évvel ezelőtt is voltak olyan öltözködési bakik, amelyeket a jó erkölcs elleni vétekként értelmeztek a kortársak. Hány meg hány prédikáció szólt azon nők ellen, akik többet villantottak ki testükből, mint amennyit kellett volna... Nézzük, melyek voltak azok a jelek, amelyek alapján egy nőt könnyűvérűként könyveltek el.
A túl szép ruha a szigorú Viktória-korban már önmagában nem jelentett túl sok jót a viselőjéről. A kurtizánokról ugyanis az volt az elterjedt nézet, hogy részben ruhatáruk minél szélesebb bővítésére használják a kegyeik felkínálásából származó pénzt. Mert ilyen díszes ruhákra olyan tisztességes nőknek, akik családjukról gondoskodnak, nem telik...
Az arcfestéssel sem volt más a helyzet a viktóriánus korban, úgy gondolták, hogy csak prostituált lehet az, aki sminket használ. Más korokban ezzel szemben teljesen elfogadott volt a festék az arcon, így például Franciaországban a 18. században vörös rúzst használtak, amely egyáltalán nem valamiféle szexuális célzásként hatott, hanem a személy jó egészségi állapotát jelezte.
Akkor is bajban lennénk, ha "tisztességes" asszonynak próbálnánk tűnni a ma is divatos tetoválásokkal. A történet ugyan elég régre, az ókori Egyiptomba visz minket, ahol sok esetben a prostituáltakat jelölték tetoválással, vagy ők maguk védték magukat ilyen módon a nemi betegségek ellen.
Sz.F.
