A veszteségek feldolgozásának – az önvédelem által indított – ösztönös folyamatát Dr. Elisabeth Kübler-Ross írta le, ebben az esetben a párkapcsolati veszteségre vonatkoztatjuk:
A tagadás
Először el sem hisszük, hogy tényleg igaz. Sok esetben szinte sokkos állapotba kerülünk. Ebben a fázisban sokszor felfoghatatlan, ami történik.
A harag
Egyénenként különbözik a harag szakaszának időpontja és módja. Van, aki pár perc alatt túljut az első szakaszon, mások hosszú ideig megrekedhetnek ebben az állapotban. Jelentkezhet düh, bosszúvágy, sokszor jellemző más(ik) hibáztatása.
Az alkudozás
Ha elenyészik a harag, az alkudozás fázisa következik. Ez a "bármit megteszek" fázisa. Egy párkapcsolati válságban az ebben a szakaszban hozott döntések és próbálkozások ideig-óráig sikerrel járhatnak, de az esetek túlnyomó részében nem reálisak.
A depresszió
Az irreális próbálkozások eredménytelensége ismételt kudarchoz vezethet, ami egy mély"depresszív" állapotot okoz. Ilyenkor jellemző a magunkba fordulás, a társas kapcsolatok leépítése, az "én már soha..." kezdetű mondatok. Ugyanakkor ebben a szakaszban sokszor felidézzük a szép emlékeket, melyek szomorúságot okoznak, de melyekre a továbblépéshez építeni is lehet. Ez a szakasz alkalmat ad arra, hogy kisírjuk magunkból a fájdalmat.
Az elfogadás
Sajnos, ehhez a szakaszhoz nem mindig jutunk el. Nagyon ritka, hogy tudatos munka nélkül valóban begyógyuljanak a sebeink. De megéri a kemény munka, mert csak ezen a módon lehet mindent a helyére tenni, reálisan látni, értékelni a jót, elfogadni a rosszat.
A válság utolsó szakaszaként az elfogadás jelenthet szakítást, de jelentheti azt is, hogy a kapcsolat a régi módon "meghalt", és egy más formában éled újra.
Amennyiben szakításra kerül sor, eljutunk arra a pontra, hogy örülünk volt kedvesünk megismerésének, a közösen eltöltött időnek.
Képesek vagyunk meglátni, mit tanultunk a kapcsolatból, mit nem akarunk elkövetni a következőben Az elfogadás jele, mikor visszanyerjük önbecsülésünket, van erőnk a továbblépéshez.
Azonban az elfogadás azt is jelentheti, hogy a pár szembenéz a helyzettel, annak tarthatatlanságával, és egy más módon közelít egymáshoz.
A párkapcsolati problémák sokszor ugyanis azért erősödnek meg, mert a partnerek a kisebb-nagyobb konfliktusokat nem élik meg, nem teszik helyre, másként fogalmazva, nem gyászolják meg a kis halálokat.(Forrás:pszichologuskereso.hu)
