Tizenévesen a legtöbbünkkel megtörténik, hogy rajongásunk tárgya nem viszonozza érzéseinket. Sőt, elképzelhető, hogy tudatában sincs vonzalmunknak. Meglepő lehet, de felnőttkorban sem ritka, hogy szó szerint reménytelenül leszünk szerelmesek, és nem is keresünk elérhetőbb társat, akár évekig.

Boldogan éltek, míg meg nem haltak - így végződik minden mese. Ám az csak mese, hogy a jó párkapcsolat egyenlő az örök szerelemmel és a konfliktusmentességgel. A valóság nagyon más, ami számos külső és belső konfliktust okoz.

Képzeld, ez a büdös kölök nem jelölt vissza! Neked ismerősöd? Nézd már meg, mit művel ott fent - kérte tőlem napokban a húgom, aki aggódik a közösségi oldalon ügyködő gyereke miatt. Egy kutatás is megerősítette, hogy komoly családi veszekedések okozója az internet. Nálatok mi a helyzet?

Megcsalt, félrelépett, én pedig elbizonytalanodtam, vajon miért tette? Nem vagyok  elég jó az ágyban? Mi hiányzik neki? Együtt maradhatunk-e ezek után? Lehet-e még normális szexuális életünk? Ugye ismerős a probléma...?

Egy partnerkapcsolat megszakadása, vagy a költözködés, munkanélküliség, nyugdíjba vonulás, esetleg amputáció, mind-mind olyan veszteség, amelyek gyászreakciót váltanak ki. Képesek vagyunk-e ezt a javunkra fordítani?

Gyors halálra vannak ítélve azok a párkapcsolatok, amelyben az egyik fél elvárja, hogy hétköznapi élet az ő érzelmi vagy fizikai igényei körül forogjon, és a sajátjait egyértelműen a partnere hasonló igényei elé helyezi. Elfogad és követel, de ő semmit, vagy sokkal kevesebbet tesz azért, hogy a másik is jól érezze magát a közös életükben. Ennek borítékolhatóan rossz vége lesz.

A személyes szabadságunk fontos annyira, hogy ne adjuk fel az együttélés kedvéért? Vagy inkább lakjunk együtt a párunkkal, alkalmazkodjunk egymáshoz, és próbáljunk időt találni önmagunkra is?

Vita, konfliktus, balhé, összeütközés, veszekedés. Mindannyiunk számára ismerős fogalmak, még akkor is, ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük őket. Bárhol, bármikor megtörténhet, hiszen különbözőek vagyunk, más és más értékrenddel, világnézettel, beállítottsággal és vérmérséklettel rendelkezünk.

Vérünk egy cseppjében egész egyéniségünk, temperamentumunk foka és módja benne van. Ha a vérnyomásunk a normálistól eltérő vagy ingadozik, az mindig a lelkünkről is üzen. Hasonló a helyzet a vérszegénységgel is. Lássuk az okokat!

Jelentkezzen az a család, amelynél soha egy hangos szó nem hangzott el, egy hevesebb vita sem fordult még elő! A probléma inkább azoknál van, akik csak ordibálva tudnak egymással kommunikálni. Vagy titkolják a konfliktusokat. Vajon hogyan éli meg ezt a gyerek? Károsodik tőle? Agresszív lesz? Szorongani fog? Vagy egyik sem?

De vajon mi kell ahhoz, hogy ne gyomorideggel menjünk be reggelente dolgozni, s hogy jól érezhessük magunkat munkánkban és munkahelyünkön is? A fejétől bűzlik a hal- tartja a bölcs mondás.

Miért azokat illetjük leggyakrabban bántó szavakkal, akiket a legjobban szeretünk? Sok szívfájdalmat okozunk azzal, hogy olyasmit mondunk, amit nem is gondolunk komolyan.

Az emberiség történetében a nők még soha nem voltak annyira egyenlőek a férfiakkal, mint korunkban. A nők egyenjogúak, legalábbis kívülről ez látszik, a döntésekbe beleszólnak, a férfiak nem dönthetnek egyedül csak azért, mert ők férfiak. A nők egyre öntudatosabban és magabiztosabban harcolnak az igazukért, és ezzel egy időben a megszokott férfi-női szerepek is változnak.

Hogy miért ordítozunk egymással apró-cseprő dolgok miatt? Mert félünk megkérdezni, hogy miért nem szeretkezünk rég?...Mert ha szeretünk valakit, akkor a rossz szokásait is elnézzük neki.

A házastársak közti szexuális feszültséget sajnos a gyerekek is megérezhetik, s ez jelentősen befolyásolhatja későbbi életüket, a szexhez való hozzáállásukat is.

A párkapcsolat legnagyobb ellensége a megfagyott, üres kommunikáció. Ha már nagyon sok feszültség összegyűlt, rendkívül nehéz konstruktívan megbeszélni a konfliktust.