Alapvetően a nők körében gyakoribb a plátói szerelem (egyoldalú, viszonzatlan szerelem) néven ismert jelenség. Ennek oka, hogy a hölgyek hajlamosabbak a fantáziálásra, és arra, hogy álmodozókká váljanak. A férfiakat arra szocializálja a társadalom, hogy két lábbal álljanak a földön, és ha akarnak valamit, azért tegyenek. A nőket ezzel ellentétben passzivitásra, befogadásra nevelik, ezért a sült galambot is nagyobb eséllyel várják. Ami akár a szőke herceg is lehet, akit megálmodtak maguknak - magyarázza Polla Adrienn szaktanácsadó pszichológus.
A történet innen kezd érdekessé válni. Ugyanis az elképzelt szőke herceg egyszer csak megjelenik. A munkahelyen, az egyetemen, a tánc tanfolyamon. Bárhol. Lényeges ismertetője, hogy biztonságos távolságban van a hölgytől, nem kell attól tartani, hogy beszélgetésbe elegyednek. Ettől kezdve lehet ábrándozni, sóhajtozni, vágyakozni.
Történni azonban a valóság szintjén nem történik semmi. A kiszemelt lovag nagy eséllyel észre sem veszi, hogy ki lett szemelve. Ennek oka, hogy a plátói szerelem pártiak nem adnak annyi jelzést, hogy a másik biztosan érezze ezt. Az egész egy biztonsági játékról szól; arról, hogy ne kelljen a valóság szintjére vinni a „kapcsolatot”, mert akkor a lovagról kiderülhet, hogy nem is olyan ideális, és néha bizony olyan kiábrándító dolgokat is művel, mint az orrszőr-nyírás.
A plátói szerelem nagy előnye és hátránya tehát ugyanaz: nem teljesül be. Képzeletben a legvadabb álmokat is valóra válthatja, viszont tapasztalatot nem szerzünk általa. Ha észrevesszük magunkon a tüneteket, érdemes lehet elgondolkodni, hogy meddig érdemes ebben az állapotban tartózkodnunk. Tizenévesként nem ritka, hogy éveket is eltöltünk így, és ez akkor még rendben is van, hiszen a serdülőkor maga is valahol a valóság és a képzelet határán játszódik. Később, felnőttként viszont már nagyobb lehet az ár, amit fizetünk érte.
A plátói szerelem felnőttként a félelemről szól. Félünk a tapasztalatoktól, félünk, hogy sérülünk, félünk, hogy visszaélnek a jóindulatunkkal, és így tovább. És milyen biztonságos és jó megoldásnak tűnik a fantáziálás valakiről, akiben sosem kell csalódni. De ő nem is fog segíteni kivinni a szemetet, vagy megmasszírozni bennünket egy fárasztó nap után. Érdemes tehát átgondolni azt is, hogy mi mindent veszítünk ezzel a hozzáállással. Igen, várható, hogy sérülni is fogunk, nincs kapcsolat kockázatok és konfliktusok nélkül. De mennyi tapasztalatot, örömöt, élményt zsebelhetünk be cserébe! Sőt, a jól megélt konfliktusok a fejlődésünk forrásaivá is válhatnak.
Egy valós kapcsolattal tehát mindenképpen nyerünk. Érdemes lehet túllépni a félelmeinken, és tenni azért, hogy a valóságban is megtörténhessen mindaz, amiről eddig csak álmodni mertünk.
Forrás: pszichologuskereso.hu
