A vadvilágban, pásztori környezetben nevelkedett ifjak városalapításra adták fejüket, de már az alapítandó város helyében sem tudtak megállapodni. Sorsot húztak, s a Romolus által kijelölt vidéken kezdték a városfalak építését.
Remus bele is kezdett a munkába, árkot ásott, de amit kiásott, testvére azonnal vissza is temette (az ikerpároknál ez tipikus jelenség). Romolus türelmetlenségében erre kijelentette: aki átlépi városfalát, azt megöli. Remus a provokáció hatására birokra kelt vele, s testvére kardjába szaladt.
A fent említett ikerpár már jóval a pszichológiai vizsgálatokat megelőzve bizonyítja, hogy ebben a különleges testvérközösségben, az ikrek helyzetében is van rivalizálás, nem is akármilyen.
Az ikrekről az a képzetünk van, hogy ők tökéletes egységet alkotnak, hiszen az egymáshoz való fizikai közelségük és az, hogy mentálisan is együttfejlődnek, erre enged következtetni.
Már az ikrek születési sorrendje is rivalizálás tárgya: a pár perccel előbb kibújt testvér szereti hangoztatni, hogy ő az idősebb.
Az ikrek különleges figyelmet követelnek mindenkitől, de főleg a szülőktől. Az ikreknél szinte minden szülő belefut abba a hibába, hogy a gyerekek egyformaságát hangsúlyozzák, ugyanolyan ruhában járatják, ugyanabba az óvodába íratják őket, ahelyett, hogy különbözőségüket, egyediség-tudatukat fejlesztenék.
Az ikrekkel kapcsolatban bizonyított tény, hogy a pár valamelyike mindig domináns (az egypetéjűeknél 75%-ban, a kétpetéjűeknél 80%-ban van egy domináns fél). A dominánsabb iker parancsolgat, kezdeményezőbb testvérénél, a másik felett áll.
Ez a párviszony is építi személyiségüket, hiszen a befelé forduló testvér kicsit visszafogja a másik csapongását és fordítva.
Ha a szülők az ikrek rivalizálását rosszul kezelik, könnyen kialakulhat az ügyetlenebb, kisebb félben az állandó kudarcélmény, s úgy érezheti, testvérével ellentétben, ő képtelen szülei igényeinek megfelelni.
Tévhit, hogy a veszekedő, rivalizáló ikrek nem szeretik egymást. Érzelmi kettősség dolgozik bennük: szeretik és egyszerre gyűlölik a másikat. Tudni kell: az ikrek sem egymással, sem egymás nélkül nem bírnak meglenni.
A szülői szeretetért folytatott harcnál már csak egy nagyobb harc van: ha megjelenik egy harmadik. Az idegenben abszolút betolakodót látnak, hiszen fennáll a veszélye, hogy az egyik iker elvesztheti a másikat heves szerelmi lázában.
Ha az ikerpár egyik tagja házasságot köt, az a másiknak többnyire fájdalmas esemény. Egyedül marad, sokszor nehéz társat találnia.
Az ikrek testvérközössége különleges, hiszen ők egy átlagos testvérpárnál is több időt töltenek együtt. Gyakran saját közös nyelvet alakítanak ki, amelyet mások nem értenek, szeretik megtréfálni környezetüket hasonlóságukkal.
Ennek ellenére talán a legnehezebb egy ikerkapcsolatban felnőni, hiszen egy ilyen szoros köteléket csak igen nehezen sikerül szétválasztani, néha persze nem is sikerül, s megmarad az örök versengés és kötődés kettőssége.
Marcel Rufo: Szeretetbetegség című könyve nyomán.