A nehézségeket már akkor kreativitással pótolták; ez a mai, karanténnal nehezített időkben számunkra is példaként szolgálhat.
Fő a praktikum
A háború alapvető szemléletváltozást hozott az ajándékozásban. A gyerekek, főleg a fiúk általában katonákat, játékfegyvereket kaptak, míg a felnőttek esetében a praktikum került előtérbe. Társadalmi elvárás lett a komolytalanság elkerülése, ahogy az egyik korabeli hirdetés fogalmazott: "Ajándékozzuk meg karácsonykor szeretteinket valami hasznos dologgal!"
A fronton harcoló férfiaknak általában meleg ruhát, kesztyűket, sapkákat, biztonsági borotvát, öngyújtót küldtek, de legfőképpen cigarettát, a korabeli szóhasználat szerint a „brit hadsereg üzemanyagát”. A „Con Amore” márka ezüst címeres dombornyomással ellátott cigarettatárcán is a háborúra utaló szlogen díszelgett: „minden egyes elszívott cigaretta rád emlékeztet majd – rád, akitől az ajándékot kaptam.”
Postafordultával
A háború szétszakította a családokat is, a férfiak a fronton, az asszonyok és a gyerekek pedig otthon töltötték az ünnepeket. Emiatt pedig minden eddiginél nagyobb igény mutatkozott a postai szolgáltatások, legfőképpen pedig a csomagküldés iránt.
A háború teljes ideje alatt a hadsereg postai szolgálata 114 millió csomagot és kétmilliárd levelet küldött Nagy-Britanniából a frontokra.
A hadsereg postásait csak „khaki-Mikulás” néven emlegették. A nehéz időkben a karitatív szervezetek is nagyobb fordulatszámra kapcsoltak, komoly gyűjtéseket szerveztek a fronton harcolók javára; futball labdát, szájharmonikát, könyveket, cigarettákat és még karácsonyi pudingokat is tömegesen küldtek a postával a fiúknak.
1914 karácsonyán Mary hercegnő, V. György lánya, elindította saját karitatív kezdeményezését: kapjon a hadsereg minden egyes katonája egy fémből készült cigarettatárcát.
Kegyelmi pillanat
Az első háborús év, azaz 1914 karácsonya a nyugati fronton harcolók számára felejthetetlen pillanat volt. Az egymást addig ellenségként kezelő katonák elhagyták a lövészárkokat és legalább egy napra békét kötöttek egymással; a képzeletbeli fa alatt megajándékozták egymást.
A háborús propagandát mindennél komolyabban vevő hadvezetés azonban nem kifejezetten bátorította ezeket az úgynevezett lövészárok barátkozásokat, ennek ellenére a fronton harcolók az elkövetkező években is megtartották az ünnepeket.
Propaganda vs. valós élet
Az 1914-es karácsonyi fegyverszünet az ünnepi jóakarat pillanataként legendás. A nem hivatalos tűzszünet lehetővé tette, hogy a nyugati front mentén lévő katonák kiszálljanak az árokból, találkozhassanak az ellenséges harcosokkal, ajándékokat cserélhessenek és akár játékokat is játszhassanak.
A brit sajtó, amely a hivatalos, pozitív háborús szemléletet kívánta bemutatni, fényképeket tett közzé arról, ahogy a brit katonák otthonról kapott csomagokat nyitnak ki, vagy vidáman főzik karácsonyi pudingjukat egy német sisakból készült edényben.
Kórházi ágy
Nagy-Britanniában és a háborús övezetekben egyaránt sok katona és nő katonakórházakban töltötte a karácsonyát.
Karácsonykor a kórház személyzete külön erőfeszítéseket tett az osztályok feldíszítésére és a sebesültek szórakoztatására. A kórházak gyakran rendeztek bulikat és koncerteket pácienseik számára.
Hullámzó hangulat
Az angol Királyi Haditengerészetnél szolgálatot teljesítők létszáma 1918-ra elérte a 380 ezer főt, a tengeren szolgálatot teljesítők karácsony pedig alapjaiban tárt el a szárazföldi erők megszokott ünnepeitől. A szertartás rend szigorú volt: a matrózok, elfogyasztották feldíszített asztalaiknál a karácsonyi ünnepi vacsorát, kóstolóra hívták a hajó kapitányát és a tiszteket is. Sokan szolgáltak az Északi-tengeren, ahol a viharos téli időjárás miatt a karácsonyi ünnepségek hatalmas bulikba csaptak át.
Ilyen volt a korabeli Willkommenskultur
A háború sújtotta országokból tömegesen menekültek emberek békésebb helyekre, így például mintegy 250 000 belga kapott menedéket Nagy-Britanniában már a háború első évében.
A brit sajtó róluk nagyon barátságos képet festett, így nem csoda, hogy a brit közvélemény is együttérzéssel fordult feléjük: karitatív szervezetek tucatjai indítottak kezdeményezést, hogy karácsonykor ajándékozzák meg a belga menekülteket.
1914-ben a The Bystander című lap felhívást intézett olvasóihoz, aminek következtében „Több, mint ezer játékot osztottak szét személyesen a belga menekült gyermekek között, akik most átmenetileg angol otthonokban leltek menedékre.”
Eltáv
Különösen szerencsésnek mondhatták magukat azok a katonák, akik pont karácsony napjára kaptak eltávozást a frontról. Őket a jótékonysági szervezetek munkatársai várták a vasútállomásokon, meleg teával, a YMCA pedig ideiglenes szállást biztosítottak azoknak a katonáknak, akik nem tudtak azonnal hazajutni, sőt alkalmanként nekik még karácsonyi ünnepséggel kedveskedtek.
A sajtó, mint mindig, akkor is tette a dolgát
A hátország gyakorlatilag csak a sajtóból értesült a harctéri eseményekről, a lapok pedig s igyekeztek viszonylag normális állapotokat közvetíteni a fronthelyzetről az otthon maradottaknak.
Olyan nagy múltú és jelentős hetilapok, mint például a The Illustrated London News és a The Tatler karácsonyi mellékletekkel kedveskedtek a katonáknak és a hátországiaknak egyaránt. Kedves írásokkal és riportokkal az említett lapok kifejezetten vigyáztak arra, hogy a háborús ünnepekről vidám és gondtalan katonákat ábrázoló képek jelenjenek meg.
Világot jelentő deszkák
A pantomimjátékok már a háború előtt is a karácsony egyik legfontosabb hagyományai közé tartoztak. A színházak ezeket a darabokat a háború alatt is tovább játszották, persze alkalmazkodva a háborús viszonyokhoz: számtalan háborús nótát építettek be a darabokba, így az ‘It’s a Long Way to Tipperary’ és a ‘Keep the Home Fires Burning’ is sokszor felhangzott a színpadról.
