„A Zene az kell” címmel új magazinműsort láthatnak március 6-tól szombat esténként, 19.00 órától a Duna Televízió nézői. A tizenhat részes, egyenként félórás adásokból álló sorozat célja, hogy végigjárva az ország színházait bemutassa a zenés színház eredményeit, kulisszatitkait, művelőit - és testközelbe hozva a futó előadásokat népszerűsítse a műfajt. A műsor fókuszában mai magyar zenés színházi művek állnak és a musical, rockopera, operett műfaja. Aki pedig hétről hétre végigkalauzol bennünket a Magyarország színpadain: a népszerű színész-énekes, Feke Pál lesz. Beszélgetésünk alatt beigazolódott, amit sejtettem: nem csak tehetséges és sármos, de szenvedélyesen szereti a színházat.
Ezúttal műsorvezetőként láthatjuk. Fordított szerep, hiszen most nem Önt faggatják, hanem az Ön kíváncsisága, érdeklődése, személyisége a záloga a műsor sikerének. Azaz saját magát kell majd alakítania. Milyen ember Feke Pál?
Hűha! Nem egyszerű válaszolni. Nagyon nagy kihívás „A zene az kell” műsorvezetése, és örülök, hogy éppen itt, a Duna Televízióban kaptam rá lehetőséget. Nagy felelősség a számomra, hiszen így öt kontinens magyar és esetleg nem csak magyar tévénézőihez juttathatjuk el a műsort – és vele a magyar zenés színházat. De kihívás azért is, mert nyilatkozni, beszélni az ember érzéseiről, a színházhoz való kapcsolatáról, a zenéről egészen más, mint műsorvezetőként megmutatni mindezt magamból, miközben el kell érnem, hogy a beszélgetőpartner is megnyíljon. Mindezt néhány perc alatt. Nem véletlen, hogy a műsorvezetés egy szakma. Amit nagyon szeretnék a legjobb tudásom szerint végezni. Én nem vagyok riporter. De a színház az életem. Hatalmas feladat! Nagyon készülök ezekre az adásokra. Ami egyébként nehéz, mert nem egy szokványos műsort készítünk, ahol stúdióbeszélgetéseket láthatnak majd a nézők, hanem teljes képet adunk az országban futó zenés darabokról. A legfontosabb üzenete és küldetése ennek a műsornak az – és ebben egyedülálló a magyar televíziózásban -, hogy az éppen futó, aktuális, nem csak budapesti, hanem vidéki és határon túli produkciókat is bemutassa. Legyen az operett, musical vagy akár olyan kuriózum, ami egyik kategóriába sem sorolható be: daljáték vagy egyéb különleges zenés előadás. Úgyhogy azt hiszem, hogy ez a kalandozás – ami tizenhat héten keresztül tart majd – átöleli az egész magyar zenés repertoárt Kaposvártól a budapesti Madách Színházig.
Úgy tűnik, a zenés színház műfaja az elmúlt években mintha virágozna. Rákapott a nagyközönség? Vagy a műfaj nyit a modernitás felé?
Talán modhatom azt, hogy a műfaj tarol. Az egész világon hódít. Nyilvánvalóan az én pályámat is alapvetően befolyásolta, hogy zene-központú televíziós műsorokban is szerepeltem (Társulat, Csináljuk a fesztivált). Nagyon sok olyan produkció van, ami bizonyítja, hogy például az operett nem egy poros műfaj. A drámai zenés darabok mellett folyamatosan futnak fergeteges humorral megírt művek, mint például a jelenleg futó Spamalot vagy néhány éve a Rocky Horror Show.
Azt gondolom, manapság nagyon nagy szüksége van az embereknek a kikapcsolódásra. Arra, hogy amit néznek, az örömforrás legyen. Meggyőződésem, hogy a musical erre az egyik legjobb lehetőség.
Éppen ezért „A zene az kell” című műsor stábjával végigjárjuk az ország színházait, és azt tapasztalom, hogy szinte minden színház, legyen az a fővárosban vagy vidéken, igyekszik műsorra tűzni zenés darabot. El kell mondanom, mekkora öröm az is, hogy mindenhol nagy becsben tartják a magyar szerzőket, műveket! Azonban különleges „A zene az kell” abban is, hogy bepillantunk a kulisszák mögé. A Duna Televízió nézői megtudhatják, hogyan működik egy adott előadás színpadtechnikája, mit csinálnak a színészek akkor, amikor nem a színpadon vannak, mi történik a színfalak mögött az előadás szünetében, amikor a nézők éppen egy pezsgőt fogyasztanak el a büfében. Beszélgetünk a színészekkel, az alkotókkal, szerzőkkel, rendezőkkel, színházigazgatókkal. De megszólítjuk a sminkest vagy a fodrászt, az öltöztetőt, vagy éppen a büfést… Nagyon komplex képet igyekszünk adni minden egyes produkcióról. Lendületesre vágott, változatos, sokszínű műsort készítünk.
Nagyon szenvedélyesen beszél a színházról. A musical és drámai főszerepek mellett már rendezett, foglalkozik látványtervezéssel. Úgy tűnik, hogy a színház a maga komplexitásában érdekli.
Szerencsés vagyok, hogy ilyen sok mindenben kipróbálhattam magam. De az igaz, hogy engem már kisgyermek koromban sem csak az érdekelt, hogy fölmenjek a színpadra és eljátsszak egy szerepet, hanem a háttere a dolgoknak. Éppen az, amiről ez a műsor is szólni fog. Nekem ez az életem. Hogy szól a hangosítás, milyen a látvány, hogy mozognak a díszletek, hogy működik a technika… Szóval engem mindig is érdekelt minden, ami a színházzal kapcsolatos. Ezért is örülök annak, hogy éppen egy ilyen műsort vezethetek.
…És tévésorozatot forgat, szólólemezeket készít, koncertezik. Milyen tervei vannak a jövőben?
Hadd büszkélkedjek el: az Új világ vár című albumom nemrég lett aranylemez. Ez nagyon nagy boldogság. De pillanatnyilag tényleg a színház tölti ki az életemet: folyamatosan játszom a Madách Színházban, nemsokára bemutatjuk a kecskeméti Katona József Színházban a Nyomorultak című musicalt, amelyben Jean Valjeant fogom játszani, mindezek mellett folyamatosan koncertezünk. Azt hiszem, most teljes az életem.
Feltűnt, hogy nagyrészt jazzistákkal készítette a lemezét. Kormos János, Cseke Gábor, Szendőfi Péter, Czibere József, Pethő Gábor alkotják a Feke Pál Band-et, de a Budapest Jazz Orchestra tagjai is közreműködtek a lemezen. Ez jelöl esetleg új irányt, új érdeklődést?
Olyan kiválóan képzett zenészekkel dolgozhattam együtt, akiknek minden a kisujjukban van. Bármit meg tudnak oldani. A koncertjeinken például ugyanúgy játszunk világslágereket és musicaleket, rockoperákat, filmzenéket. Van, ami nagyon letisztult formában szólal meg, unplugged formában és van, ami nagyon rockos, zúzós.
Egyszer nyilatkozta valahol, hogy nagyon fontos az Ön számára a természet közelsége. Ilyen munkatempó és ennyi fajta feladat mellett ez megvalósítható?
Az elmúlt években lett egy mottóm a saját magam számára. Az, hogy meg kell tudnom élni a pillanatokat. Az elmúlt másfél év a Társulat óta pörgés volt. Nyilvánvalóan sodródtam az eseményekkel, kevés idő jutott magamra vagy a magánéletemre. Azt hiszem, hogy ez mostanra szépen beállt egy megfelelő ritmusba. Össze kell hangolni a magánéletet, a természet iránti igényt, a nyugalmat a munkával. Igen, nekem nagyon fontos, hogy kiüljek a kertbe vagy lemenjünk a kutyával a Duna-partra. Hiszen a magánélet és a munka nem tud egymástól függetlenül működni. Mindkét területhez szükség van a feltöltődésre, az élményekre. Azt hiszem, megtanultam megélni a pillanatokat.
Gombás Katalin
