Kisfiad, Máté tavaly kezdte az első osztályt egy két tannyelvű általános iskolában. Könnyen ment az iskolakezdés, vagy észlelhető volt rajta bármiféle stressz az új helyzettel kapcsolatban?
„Szerencsések voltunk Mátéval- kezdi Andrea-, nagy lelkesedéssel vetette bele magát a feladatokba. Kiderült róla, hogy nagyon elszánt kisfiú, gyorsan sok sikerélménye lett. Iskolájában mindenki nagyon jó képességű, így egészséges versenyhelyzet is van a gyerekek között. Stresszt nem éreztünk rajta, sőt, inkább élményszámba ment az iskolakezdés. Egyedül az első pár napban a közösség megszokása jelentett feladatot, ami ilyenkor érthető, ezen gyorsan túllendültünk.”
Hogy látod, mi segítheti a gyerekeket abban, hogy újra örömmel járjanak iskolába és beleszokjanak a több hónapos rutinba a nyári szünet után?
„Talán, hogy a gyerekek már hiányoznak egymásnak a szünet után, inkább csábító erő, mint a tanulnivalók. De Mátéval például már most készen vagyunk az egyes tantárgyakhoz tartozó könyvek, füzetek becsomagolásával –minden más színű-, neki még izgalmasak a szép tollak, ceruzák is. Viki 7. osztályba megy, vele inkább a különórák, és a jövőbeli céljai a meghatározók, hiszen most már a továbbtanulás is téma köztünk”- meséli Keleti Andrea.
„Minden új helyzet, amihez még nem tudjuk, hogyan fogunk tudni alkalmazkodni, (…)- általában mindenkinek stresszhelyzet - kezdi a szakértő. Ilyen az új, ismeretlen iskola az első osztályba lépő gyermeknek: vajon mi vár rá?” (…) „Ilyenkor úgynevezett regresszió jön létre: a gyermek saját, már elért viselkedési színvonala alá kerül, gyermekded módon keresi a biztonságot, (…). Előfordulhat, hogy ujját cumizza vagy bepisil, mintha kicsi gyermek volna. Ez normális, azt üzeni a szülők felé, hogy ne hagyjatok itt, én még kicsi vagyok. Mindez olyan általános jelenség, hogy minden szülőnek fel kell készülnie rá, valamilyen módon ez a regresszió és félelem meg fog nyilvánulni – hallhatjuk a Professzor Asszonytól.
Hogyan segíthetünk gyermekünknek? „(…) Az édesanya megérti, hogy az ölelése és biztonságot adó szeretete mennyire fontos, ezért azt kifejezi fizikailag és szavakban egyaránt. Nagyon fontos a bátorítás: „Tudom, hogy az én fiam/lányom (keresztnéven nevezés, nem babáskodó becenév!!! ) olyan ügyesen és okosan fog tudni viselkedni az iskolában, hogy büszke lehetek rá. (…)”. Ilyen és ehhez hasonló bátorító, biztonságadó, és szeretetet kifejező beszéddel tudjuk megerősíteni gyermekünket. (…)”- fejti ki a Prof. Dr. Bagdy Emőke.
