Mindenképpen felemelő hangulatban telt ez a hétvége. Új királyt választottunk magunknak az egyik csatornán, miközben újabb csodákra vártunk a másikon. És mindegyiken négy-négy jelöltből válogathattunk, s dönthettünk, vajon ki lesz az országuralkodó,- valamint a mágikus utód.
Megint kattogtam össze-vissza, hogy mindenütt követhessem az izgalmas küzdelmeket. Aztán "hál'Isten" a mentalisták gyorsabban fejezték be, már kissé untam is őket. Még szerencse, hogy az én gondolataimban nem volt alkalmuk olvasni...
Egyedül Uri miatt estem pánikba, amikor Lui életveszélybe sodorta savas koccintásával.
Mindenképpen végzetes lett volna, ha a szimpatikus utódjelölt attrakciója sikerül, ugyanis Urira szerintem "ország-megváltó" feladatok várnak még!
Amikor Azurákot majdnem a mennybe emelte, jutott eszembe, ezt feltétlenül megismételhetné a Parlamentben is. Ráférne egy kis továbbképzés a főembereinkre is. No, nem őket kellene még jobban elrugaszkodtatnia a földtől, hanem egy-két apró trükkel a gazdaságunk és az életszínvonalunk emelésére megtanítani. Amúgy pedig nem is egymás, hanem a nép hóna alá nyúlva...
Ne hagyj magunkra Uri, éppen most, amikor végre itt van az új István, a király is! Ráadásul végre egy tehetséges és kitartó Társulattal... 
Ők ugyanis kőkeményen bebizonyították az örök igazságot: "Teher alatt nő a pálma". Mert hát mi más is kell a megérdemelt sikerhez, mint a kitartás, a lelkesedés, a szívós munka, a hatalmas lelki erő és a tehetség mellett, - egy csöppnyi szerencse.
"Happy end"- je lett az öreg csatornán, a közel egy éve tartó küzdelemnek, melyben mindenki megkapta méltó jutalmát. A (remélhetően szép számú) néző egy színvonalas és izgalmas versengést láthatott, az ifjú jelöltek pedig a rengeteg tapasztalat és élmény mellett, Szikora bölcs döntése alapján, mindannyian részesei lehetnek az új előadásnak.
A négy István jelölt fel is tette a koronát az utolsó szereposztóra. Abban szinte bizonyos voltam, hogy a profi Pali lesz az új király, de hogy szájtátva fogom hallgatni a Freddy Mercury dalt Árpitól, az "öreg rockertől", és egy szívettépő előadást az ifjú Mozarttól, a csodálatos Józsitól, azt álmaimban se gondoltam volna.
Szép volt "magyarok, férfiak és asszonyok"...! Dicséret a műsor minden szervezőjének és közreműködőjének!
Komolyan megszerettem őket. Még a műsorvezető Sári Évit is, aki bár nem volt olyan frappáns és gördülékeny, mint Gundel, de amikor ránéztem, jól esően vettem tudomásul, hogy nem a tökéletes vékonyságú modelleké a világ.
A világ, amely akár a Miénk is lehetne, ha csak úgy mint most, jól választanánk végre királyt, aki aztán mentalistaként a gondolatainkban is olvashatna, és nem csak a csodákra várna... Ez felemelő lenne...
Mert tudjuk mindannyian: "The show must go on..." - csak hát nekünk sem mindegy, hogy hogyan....
Krajcsó Judit
