A magyar szürke marha az Alföldön őshonos. Eme nemes állatok a hatvanas években majdnem kipusztultak, mert azt mondták, nincs rájuk szükség, keresztezni kell más fajtákkal. Néhány hazafias tenyésztő viszont úgy döntött, hogy megmenti a kihalás szélére taszított állatokat, amelyeket ma már az egész világon ismernek és szeretnek, elsősorban ízletes és egészséges húsuk miatt. A hagyományokhoz hűen a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. idén is megrendezte Bikaárverését.

A vásáron csak a jellegének megfelelő, külterjesen fölnevelt legkiválóbb, legjobb minősítést elérő, vizsgáztatott, összbenyomásában megnyerő bikákat mutatták be. Jelen bikavásárra harmadfű bikákat állít ki a bikaneveléssel is foglalkozó Hortobágyi Nonprofit Kft. – mondta Bodnár Dániel, a cég gazdálkodási igazgató-helyettese.

Előbb a bikák küllemére, majd tulajdonságaira, természetére hívta fel a figyelmet Dr. Bodó Imre professzor, hiszen nem mindegy, hogy az adott jószág vad vagy szelíd.  Miközben a vevők figyelték az állat minden mozdulatát, természetét, izmos hátát, erős, vaskos lábait, felsorolásra került a családfája, híres felmenői, a tenyészbikák vizsgáján elért eredménye is. A vevő így biztosan kiválaszthatta a számára legmegfelelőbb, legértékesebb állatot.

Egymást váltották a szebbnél szebb bikák a bemutatókarámban, a lelátón pedig arról vitatkoztak a vásárlók, hogy melyikre licitáljanak.  A kifejlett állatok akár tíz mázsát is nyomhatnak. Nem csak az érdeklődés, hanem a vásárlói kedv is szokatlanul nagy volt.

A licitek egymást érték, a hozzáértők pedig nem voltak restek mélyen a zsebükbe nyúlni kedvencükért. A 26, tekintélyt parancsoló állat közül Csoma kelt el a legdrágábban, 440. 000 forintért, s mintha büszkeség járta volna át, fejét magasra szegve vonult ki a karámból. Az uradalmi típusú, durva fejű, kártyás szarvú bikáknak hosszú törzse, puha háta, búbos, széles fedeles fara, mélyen tűzött farka, mély mellkasa van. Apja Csanak, anyja pedig Csipkés névre hallgat. A boldog, és szintén büszke magántenyésztő, az új tulajdonos, Baracskay Lajos viheti haza a nemes állatot, melyet a Balaton-felvidék szívébe szállítanak, hogy ezentúl ott hódítsa és termékenyítse meg a legnemesebb teheneket, ezzel is garantálva a génállomány megőrzését.

A gulyások parancsára gyakorlott modellként mozgó bikák nemcsak a laikus, hanem a szakmai közönséget is elvarázsolták, közben a helyszínt bejárta az igazi, hortobágyi slambuc és pörkölt illata. Aki pedig jóllakott, végigjárhatta a Pusztai Állatparkot, megcsodálva az óriásnyulat és a többi régi magyar háziállatot. A gyerekek Viola hátán szamaragolással ütötték el az időt. A halk megbeszéléseket és a puszta nyugalmát egy-egy szarvasmarha törte meg, mikor erőteljes bőgéssel jelezte jelenlétét, ezzel is a látogatókat beavatva a Hortobágy varázslatos világába.